Seite - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

274 egyik legöntudatosabb írójává avatja, ki e sivár időszakban a hatás eszközeit nyelvünk fejlesztésének eszközeivel kapcsolta össze. Nyelve tiszta, hajlékony, magyaros. Faludi jól ismeri a nép nyelvét s az ujabb európai nyelveket egyaránt és valamennyit forrásúi használja stíljében. A népies szólás- módoknak, kifejezéseknek, fordúlatoknak egész gyűjteményét foglalja össze és alkalmazza. Újításra, nyelvünk bővítésére törekvő tolla mintegy hírnöke a következő kornak, a mely a magyar nyelv öntudatos kiművelését s a nemzetiség megszilárdítását tekintette legfontosabb czéljának. IV. A szathmári béke (1711) utáni félszázad nálunk is, mint Európa többi államaiban, a történelmi érzék elzsibbadásának kora. A nemzetiség, a faj eszméje csak csirájában élt s csupán a távol jövő derengő sugára kezdte itt-ott fejleszteni. A Mária Terézia trónját megmentő főurak a bájos királynő udvarában mintegy megfeledkezni látszottak nemzetiségökről, a minek nem a rosz akarat, hanem a korszellem általános iránya, főképen pedig az idegen kormánynak a nemzeti élet és szellem fejlődését akadályozó rendszere volt az oka. A franczia-német műveltség szinte elbűvölte őket s nemzeti nyel- vüket és erkölcsüket szívesen fölcserélték az idegennel; de a köznemesség s a városi polgárság hű őre maradt továbbra is nemzetiségünknek és alkot- mányunknak. A köznemesség osztályából indult ki irodalmunk újjáalkotásának áldásos munkája, mely nem annyira egyes remek művekkel ajándékozta meg nemzetünket, mint inkább az új-kori magyar műveltség alapjait rakta le, tehát általános hatásával lendítette föl irodalmunkat. Az idegen műveltség elérése után sóvárgó közszellem haladásának új irányát az az írói kör kezdte meg először, a mely a bécsi magyar test- őrökből, gárdistákból alakúit, s a melyhez itthon a hazában mások is csatla- koztak. A hazafiság s írói dicsőség egygyé olvadt lelkükben, s a világváros zajában, a francziás műveltségnek akkori egyik középpontjában, Bécsben, elszomorodva gondoltak vissza előbbi sivár életükre, nemzetünk elaléltságára s megértvén a kor szavát : az ó-kori remekírók, főkép pedig a franczia költők és philosophok tanúlmányozásában fáradoztak, hogy egymást buzdítva, tanítói, mesterei legyenek nemzetöknek. A testőr-írók a XVIII. század franczia bölcselőinek eszméivel kívánták a magyar közszellemet megifjítani s a magyar műveltséget fölfrissíteni, ezért társaságukat francziás iskoláwdk szokás nevezni. Ez iskola feje Bessenyei