Seite - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

276 Báróczi tett legtöbbet, Ányos legigazibb költő volt, Péczeli pedig mintegy folytatója a Bessenyei izgatásainak. A két utóbbi itthon a hazában csat- lakozott a testőr-írók mozgalmához, a mely bennük új támaszt nyert. Báróczi a gárdisták közt legnagyobb tekintélyt vívott ki korában Calprenède „Kasszandrájának és Marmontel „Erkölcsi meséiu-nek magyar fordítá- sával, mely azt mutatja, hogy Báróczi volt a testőr-írók legképzettebb, legfinomabb nyelvérzékű és legtehetségesebb tagja, a ki mintegy új nyelvet teremtett, sokaktól érthetetlennek tetszőt, de élénket, fordúlatost s olyat, a melyen a nyugati műveltség eszméit először próbálta híven és hajlékonyan visszatükröztetni. Először adott példát, hogyan kell az előkelő társaság hangját, mely „csupa udvariasságból" áll, hogyan kell az érzelmesség szónoki formákat kereső pathoszát szépen kifejezni. A mit Marmontelbcn és Calprenèdeben látott: annak kifejezésére törekedett a magyar nyelvben is. Működésének épen ez a sikere vonta magára Kazinczy figyelmét s ezért választotta őt egyik mesterének. Míg a francziás iskola hívei a nemzet felsőbb rétegéhez szóltak s idegen hatás alatt keletkezett eszméiket a külfölddel ismerős felsőbb osztálynak hirdették : három buzgó szerzetes a régi latin és görög költészetből merítve lelkesülést, a magyar költészetnek merőben új formáival lép a nemzet deákos műveltségű osztálya elé. Tagjai közé számította ez osztály az egész közép- nemességet, sőt még az iparosok egy részét is, mert a latin nyelv ismerete és tudása akkor a középszerű műveltségnek is elmaradhatatlan föltétele volt. Már a XVI. század első felében próbát tett Sylvester (Erdősi) János a régi latin versmértékekkel irodalmunkban s próbája meglepően sikerűit. Onnantúl fogva egészen a múlt század közepéig folyvást ismételgették Sylvester próbáit nem annyira öntudatosan, mint inkább természetes ösztönből, hogy a magyar vers külalakját változatosabbá tegyék. Ráday Gedeon gróf a classicai és nyugat-európai versformákat egyszerre akarta meghonosítani irodalmunkban Mária Terézia uralkodásának eleje körűi. Azonban kísér- letei csak később jutottak nyilvánosságra s Ráday hatása igazában véve csak Kazinczy és a hozzá csatlakozott írók törekvéseiben lett érezhetővé. Mielőtt Ráday kísérletei megjelentek : a classicai irány legbuzgóbb három munkása úttörőként lépett föl azon mély meggyőződéssel, hogy csak a régi classicai költészet utánzása képes a magyar nyelvet és irodalmat kifejteni, a magyar műveltséget terjeszteni s nemzetiségünket erősíteni. Baróti Szabó Dávid, Rájnis József és Révai Miklós körülbelül egy időben kezdték a classicai