Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

280 A classicai iskola működése nemcsak hogy meg nem szűnt, hanem ellenkezőleg a külső formát még csak ezután hatotta át belső tartalom, ezután férkőzött az idegen lejtésű sorokba költészet részint Kazinczynál, Daykánál, Bacsányinál, részint még Földinél is, legkivált pedig Virág Benedeknél, a ki a merev formalismus korlátait kitágította a költői eszme és nemzeti érzelem befogadására. A hazafiság eszméjét, a mely minden költőnkkel közös, Virág mintegy fejlesztő eleműi használja és értékesíteni tudja a római költők, kivált Horatius philosophiai nyugalmát és sokszor egészen a fenségig emelkedik, összes működésének, költeményeinek, érzé- seinek és gondolatainak egy alapja van: a hazaszeretet, a mely élteti s a nemzet jövőjében bízni tanítja. A régi dicsőségnek e korban nincs lelkesebb magasztalója Virágnál. A török háborúba induló seregeket a Zrínyiekre és Nádasdyakra emlékezteti, azt hivén, hogy ezeknek bátor lelke lebeg most is a magyar katonák fölött. S midőn a nemzet elkorcsosúlását szemléli: keserű panaszt, szenvedélyes kifakadást zeng lantja, mintha előkészítené az elméket a Berzsenyi hatalmas és megrázó hangjaira: „Romlásnak indult hajdan erős magyar!" De Virág honfi bánatát a multak dicső képe föl- földeríti s ilyenkor önérzettel hirdeti : Én majd Budának bérczeiről vitéz Árpád kesergő magzatinak magasb Hangon kiáltom : Jobb szerencsénk Hajnala kezd pirosodni, bízzunk! Költeményei, a melyek egyenkint láttak napvilágot, összegyűjtve 1799-ben és 1823-ban jelentek meg, a mikor már egy nála is hatalmasabb tehetség, Berzsenyi Dániel (1776—1836) uralkodott a classicai alakú magyar költé- szetben. Virágot is magyar Horatiusnak nevezték kortársai, de ez elnevezés kétségkívül Berzsenyit illeti meg a magyar költők közt első sorban. Berzsenyi a Horatius szemével vizsgálja mintegy kora szellemét, de saját lelkét önti az események hatása alatt kelt érzelmeibe. Ösztönt és irányt Horatiustól vesz : de saját lángelméje sugalmát követi. A magyar Helikont görög és római istenekkel népesíti be, de az áldozat, a melyet azoknak bemutat, hazai föld terméke, hazai szív áhítata, fájdalma vagy kétségbeesése. Az ó-kor világnézetét, felfogását nemcsak kereszténynyé alakítja, hanem kiválóan nemzetivé, magyarrá is. A classicai költészet puszta utánzását önálló alkotássá emeli, a korlátolt formákba a classicismus forrásaiból táplálkozó nemzeti szellemnek öntudatosan teremtő szabadságát iktatja, mely a tárgy-