Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

282 sikert: hanem inkább ama politikai vonatkozásokkal, a melyekkel Dugonics egyes szereplő hőseit, legkivált az „Etelka" czímű regénye alakjait, mint az idegen kormány gyűlölt tagjainak képmásait megszólaltatta. E szereplők rajzában hevesen fakad ki II. József alkotmányellenes reformjai s egész kormányrendszere ellen, a melynek élesebb kritikusa nem volt a magyar írók közt Dugonicsnál. Jóllehet a helyes történeti fölfogásnak nyomára is alig találunk Dugonics regényeiben és színműveiben: a nemzeti múlt s a régi nagyság hagyománya lelkesedést keltett olvasóiban, a kik eladdig csak külföldi regényekkel táplálkoztak. Dugonics mint erős magyar szellemű író és mennyiségtudós a nemzetiség erősbítését tekintette legfontosabb feladatának s épen a mennyiségtani műszók megmagyarosításával akarta kimutatni, mennyire alkalmas nyelvünk a legel vontabb tudomány tárgyalá- sára is. Ép úgy, mint Faludi : ő is gazdag és becses gyűjteményt hagyott hátra a magyar példabeszédekből és jeles mondásokból, a mi leghívebben mutatja, mennyire ismerte Dugonics a magyar nép eszejárását. Horváth Ádám kevés becsű eposzai mellett néhány dalával tett hatást a korabeli olvasó közönségre. O volt, a ki társai közt a népköltészet hangját és nyelvét legszerencsésebben tudta átvinni a műköltészetbe. Néhány dala a nép ajkára is átment. Maradandóbb hatású volt gr. Gvadányi József lovas generális működése, a mely a korszellem átértésében s annak ostorozásában egészen hasonló a Dugonicséhoz. Mondhatni, hogy e két magyar író volt a múlt századi magyarság leghevesebb védője, legforróbb szívű barátja s az idegen szokások, erkölcsök, nyelv és ruházat legelkeseredettebb gúnyolója. Gvadányi legnevezetesebb munkáját, az „Egy falusi nótáriusnak budai utazása" czímű verses regényét az „elaludt vérű magyar szívek felserken- tésére" írta. Jóllehet e mű inkább csak laza összefüggésű kalandokból áll: azok a rajzok, a melyekben Gvadányi a magyar vidéki s az elnémetesedett városi életet egymás mellé állítja, még a jelen század első felében is kedvelt olvasmánynyá tették. A nótárius kalandjai, csalódásai, kifakadásai, gúnyja s hol keserű, hol derűit humora máig is emlékezetben vannak, valamint „Rontó Pál" és „Gróf Benyovszki Móricz" czímű verses regényének komikus részletei is. Ez írók mellett még számosan fáradoztak azon, hogy a népet olvas- mánynyal ellássák, de csak azokat említjük közülök, a kik ez iskola szellemét a classicai iskola vívmányaival kivánták összekapcsolni. Földi János versei- vel és értekezéseivel egyaránt sürgette a rím és időmérték összekapcsolását.