Seite - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

284 mint költők, de mint aestheticusok és nyelvtudósok is : Verseghy a versek dallamosságának vagyis a rhythmusnak természetét fejtegette s az időmérték mellett kardoskodott; Bacsányi a franczia forradalom eszméit hirdette, izgatott a fennálló hatalmak ellen, s nemcsak az elnyomott magyar nép, de általában az emberiség szabadságáért rajongott. Amaz mint nyelv-philosoph lett leghíresebbé, emez, mint Ossziánnak nyelvünkön való első ismertetője és művészi érzékű aesthetikusa. E költői iskoláknak sok egymással közös tulajdonságai vannak s hű kifejezői a kornak, a melyben keletkeztek. Legjellemzőbb közös tulajdon- ságuk az az erős hazafi érzés, a mely műveiket átlengi. Irányuk tehát különböző, de küzdelmük czélja csak egy: a magyar nyelv kifejtése, csinosítása, a műveltség terjesztése, szóval a nemzetiségnek s mind annak, a mi vele összefügg, ápolása, fejlesztése és fölvirágoztatása. E közös czél elérésére indulnak meg e különböző áramlatok, a melyek egymást támogatják s előkészítik az 1790/l-ki fölbuzdúlást s a küzdő térre ragadják irodalmunk legnagyobb agitátorát, Kazinczy Ferenczet. Hogy azonban Kazinczynak félszázados írói pályáját, a melynek ered- ményekben gazdagabb fele a jelen század két első tizedére esik, egy helyütt tárgyalhassuk : előbb szólnunk kell ez időszak három legkiválóbb költőjéről, a kik az elszámlált költői iskolák egyikéhez sem tartoznak igazában véve, bár egyiknek is, másiknak is vannak közös tulajdonságaik vagy a classicai, vagy a népies, vagy a németes iránynyal. Kármán József, Csokonai Mihály és Kisfaludy Sándor a múlt század végén s a jelen század elején a legkitűnőbb s legnagyobb hatású magyar írók voltak. Kármán József (1769 —1795) a magyar nyelv szelleméhez ragasz- kodván, távol minden idegen hatástól, pusztán nemzeti alapon igyekezett jellemző kifejezéseit, egyszerű, de tiszta előadását, numerosus prózáját meg- alkotni s oly irányt mutatni, a mely a költői nyelv kiképzésében a legtöbb sikerrel biztathatott. Sürgette egy irodalmi középpont létesítését s ő volt az első, a ki Pestet irodalmunk középpontjává kívánta tenni. Erre nézve megalapította az Urania-kört s megindította az Urania czímű évnegyedes folyóiratot 1794-ben, a melyben eszméit közölte. írókat és közönséget egyaránt irányához akart csatolni, de törekvései a mind erősebbé vált reactio nyűge alatt hajótörést szenvedtek. De egy kis terjedelmű regénye, a „Fanni hagyományai", maradandólag fentartja nevét. Kármán e regényében oly biztos lélektani tapintattal, fejlett ízléssel és eleven színekkel rajzolja egy