Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

302 „Bánk bán" a legjobb magyar tragédia, de a diadal örömében a költő már nem osztozhatott. A nemzet lelkesültebb perczeiben mindig e tragédiát kellett a nemzeti színpadon előadni, hogy a közönség a drámai művészettel párosult politikai czélzat, a költői és hazafiúi eszmék hatása alatt lelkesedjék a királyához hű Bánk erős dynastikus ragaszkodásán, megindúljon az arany bulla (1222) korának plasticai rajzán s azon a megrázó tragikai erőn, a mely a tragédia alakjait elsodorja. A nemzet elégűletlensége a zsarnok idegenekkel, a kik a kormányt vezetik, míg II. Endre Galicziában jár, már-már kitörni készül. Az elégületlenek vezére Petur bán, a ki Bánkot, a nádort, a király helytartóját, hazahívatja, hogy megnyerje az összeesküvésnek. Bánk nejét, Melindát, Ottó herczeg, a királyné testvére el akarja csábítani s Bánknak, mikor hazaérkezik, első gondolata, hogy az elégűletleneket lecsillapítsa s Ottót lesújtsa. Míg a megsértett Bánk, a kinek a király iránti hűsége semmi csorbát nem tűr, a lázadókat csillapítja, egy kóbor szerencsevadász tudtára adja neki, hogy Melindának ez éjjel kell áldozatúl esnie. Iszonyú harcz keletkezik lelkében. Előbb gyilkosságra gondol, aztán, ha lehet, Melinda megmentésére. De késő minden. Boldogsága oda van. Bűnösnek hiszi nejét is és gyermekét megátkozza. Azt hiszi, hogy a királyné a fő bűnös, és gyanúját egy udvarhölgy kétes szavai is táplálják. A legsötétebb boszú fogamzik meg szívében s azt egy volt jobbágya, Tiborcz, az idegenek elleni keserű panaszával még növeli. így siet Bánk a királynéhoz, a ki szemre- hányásaival csak olajat önt szenvedélye tüzére. Bánk megpillantja Ottót, a mi boszúját még izzóbbá teszi s megöli Gertrudot. Ekkor érkezik haza Endre király. A lázadóknak már végük van; keményen bűnhődtek mind- nyájan. Bánk a királynét vádolja; de midőn Endre párbajra szólítja őt: Bánk, jeléül, hogy a királynét ő gyilkolta meg, leteszi kardját, és nincs senki, a ki a híres lovaggal méltónak tartaná megvívni, mert a nőgyilkost mindenki megveti. Melinda holttestének látása alatt végkép'megtörik Bánk, a ki a törvény őréből annak tapodójává, a lovagból nőgyilkossá, a hű alattvalóból felségsértővé vált. Nemcsak a társadalmi rend ellen támad föl Bánk, midőn önügyében bíráskodik, hanem a saját erkölcsi alapja ellen is. Tragikuma oly erős, mint a világirodalom legjobb tragédiáié. A többi alakok szintén hűen és éles vonásokkal vannak rajzolva; alakjai valódi egyének, mint a Shakspere tragédiáié. Nyelve drámai, bár sok helyen nehézkes, de mindenütt kifejező s erővel teljes. Arany János élete vége felé néhány jelenetét angolra fordította, annyira shakspereiesnek találta nyelvét.