Seite - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1
Bild der Seite - 304 -
Text der Seite - 304 -
304
újra alkotta egész irodalmunkat. A Kazinezytól megújított művészi nyelvet
magyarossá, hangzatossá s oly széppé tette, a mely azóta is csak Arany
Jánosnál emelkedhetett. O a magyar költői nyelv igazi megalapítója, ki
a régi és új nyelvet összeforrasztotta s a tökély magas fokára emelte.
Új tárgyakat ölelt fel, új gondolatokat s eszméket hirdetett, hogy a nemzeti
elemet művészivé tegye s a különböző költészeti irányok legéletrevalóbb
vívmányait összekapcsolja. A mondai és történelmi elemet korszakos hatással
elevenítette föl költészete, a mely minden ízében nemzeti, magyaros. „Költé-
szetének diadala — mondja Gyulai, a Vörösmarty életírója — a nemzeti
szellem és költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének legdicsőbb
emléke, melyet sem az ízlés változása, sem a jövendő remekművei nem
boríthatnak homályba, a míg csak nemzeti szellem lelkesíti a magyart."
Vörösmartyt pályája elején mint epikust tekintették a legelső magyar
költőnek. A „Zalán futása", melyben őseink honfoglalásának legfontosabb
eseményét veszi műve alapjáúl, épen a megindúló politikai mozgalom
erősebb hullámverései közt, 1825-ben látott napvilágot, midőn az irodalom-
ban s a közéletben egyaránt a letűnt nagy múlt emlékein virasztott a
nemzeti kegyelet. Épen ez volt az eposz hatásának egyik legfőbb oka.
Az ifjú költőt erősen megragadta a honalapítás eszméje, de ezt az eszmét
nem támogatta kellően a mondai vagy történelmi anyag, s így nem csoda,
ha aesthetikai tekintetben a mű conceptiója ellen számos kifogást tehetett
a magyar kritika. Vörösmarty alkotó ereje nem elég erős, hogy kerek,
bevégzett cselekvényt alkosson, a melynek részletei szerves kapcsolatban
legyenek egymással ; eposzainak egyes részletei majd mindig sikerültebbek,
mint maga az egész. A „Zalán futásá"-t rövid idő múlva kisebb eposzai
követték, mint a „Cserhalom", „Eger", „Tündérvölgy", „Széplak",
„A rom", „Magyarvár", „Délsziget" (töredék) s a „Két szomszédvár",
a melyek közül csak az utolsóban van erős tragikai összeütközés rajzolva;
de mindenikben árad a költői gazdagság, elbűvöl a hangok és színek pom-
pája, mintha a keleti költők felizgatott képzeletének czél és határ nélküli
csapongásait szemlélnők. Hősei, kivált a főhősök nem mindig keltenek elég
költői érdeket: de a nyelv bája, az elbeszélés nyugodt menetét megállító
ódai lendűletű fölindúlás, a classicai hexameter hangzatossága, a melyhez
foghatót csak a görög és római költészetben találunk, elragadják az olvasót.
Genre-képei és költői beszélyei azonban már alkotva is kitűnően vannak,
kivált a „Szép Ilonka", mely valódi remek.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország III (1), Band 12/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország III (1)
- Band
- 12/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1893
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.95 x 21.91 cm
- Seiten
- 330
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch