Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

308 hangja, balladainak tärgya s az ösi rhythmus zengzetessege beleolvadtak a mükölteszet addigi összes vivmanyaiba, a melyek l'gy üj eröt, eredetiseget, frisseseget nyerven, üj tartalommal es formäkkal gazdagodvän, meg toväbb fejlesztettek a Vörösmarty nemzeti iränyät, mely a különfele müfajok mindegyikeben ereztette termekenyitö erejet es jdtekony hatäsät. A szäzad harmadik es negyedik tizedeben irodalmunk fejlödese oly nagy aränyokat ölt, a Vörösmarty öröksegebe lepett nagy szellemü ferfiak szäma is oly nagy, hogy e rövid szemleben legfölebb az egyes nagyobb müfajoknak csak a kivälöbb müvelöiröl szölhatunk. A drämai költeszetben meg Vörösmarty elött tettek eletrevalöbb kiser- leteket Fäy Andräs, Gaal Jözsef, Töth Lörincz es mäsok, de a közönseg a franczia romantikus iskola, a mind elenkebbe vält demokratiai aramlat hatäsa alatt mozgalmasabb cselekvenyü szi'njätekok utän sövärgott s valami olyat värt az eredeti szinmüvektöl is, a mi a francziaböl nagy szämmal forditott drämäkban gyönyörködtette. Budän a magyar szineszek mar megtelepedtek, epülni kezdett a nemzeti szinhäz s üj költöre värt a közönseg, a ki a drämai költeszetnek üj lendületet adjon es szineszeinket üj müsorral lässa el. Ily körülmenyek között lepett föl Szigligeti Ede (1814—1878) a „Megjätszott cselek" czimü drämäjäval 1834-ben s körülbelül negyven evig folyväst dolgozott, több mint szäz szindarabot irt, szfneszeinknek üj müsort adott, a melyen drämäkat, vigjätekokat es nepszinmüveket egyformän talälunk. Az elsök közt „Dienes", „Gritti", „Beldi Pälu, „A feny ärnyaiu es „A trön- keresöu a legkivälöbbak; vigjätekai közt a „Häzassägi härom parancsu, „Fenn az ernyö, nincsen kasu, „Mamau, „Nöuraiom" es „Liliomfi" mutatjäk gazdag komikai eret; nepszinmüvei közül a „Lelenczu, „Dalos Pista", „Szökött katonatt es „Csikös" arattak legtöbb tetszest. Szigligeti a lelemenyes, jöl rendezett, ügyes cselekvenyben s a drämai forma iränti erös erzekben különbözik elödeitöl es kortärsaitöl; e tulajdon- sägaival üj korszakot teremtett drämai költeszetünkben. Mindjärt pälyäja elejen a magyar törtenelem drämai es tragikai esemenyei vonzottäk öt, s itt egyseges cselekvenyre, hü jellem- es korrajzra törekedett. Szent Istvän korätöl egeszen II. Räköczy Ferenczig törtenelmünknek majd minden drämai esemenyet földolgozta. Igaz, hogy ezekben a müveiben a hösök egyeni szenvedelyet nem mindig hatjäk ät elegge a kort mozgatö eszmek, söt a cselekveny fordülatossäga, ügyes lelemenye s egesz szövedeke sincs mindig öszhangban a szereplök jellemevel; de kesöbb a nagy drämairök tanül-