Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

312 egesz jövöjet, hogy ketsegbeejtse öt s kiölje benne egesz nemet. Különfele jelenetek vonülnak el Adam szemei elött az ö-, közep- es üj-kor törtenetenek legkimagaslöbb kepeiben. Lätja Egyiptomban a farao korlätlan hatalmänak undoritö voltät, Miltiadesben a nep halätlansägät, Römänak erkölcsi nyo- morät, a keresztes hadak idejen a vakbuzgösäg kicsapongäsait, majd a tudomäny tehetetlenseget az ember boldogsägät illetöleg, a franczia forra- dalom elvadült nepenek szenvedelyeit, a jelen erdekhajhäszatät, a jövö tärsadalmäban a haza, csaläd es egyen megsemmisüleset, s vegre a nyomorult eszkimoban az ember teljes sülyedeset. Adam e jelenetekben, mint föhös, minden törekveseinek semmiseget tapasztalja, mert az Isten segelye nelkül, önerejeböl akart boldogülni. A ketsegbeeses kigydi mardossäk, meg akarja magät ölni, midön Eva, a ki nemtökent all mellette, azzal a kijelentessel, r hogy ö anya, meggyözi Adämot arröl, hogy most mär hiäba hal meg. Leborül az Isten elött, a ki üjra visszafogadja öt kegyelmebe e szavakkal: „Mondottam, ember: küzdj es bizva bfzzäl!" A veges ember is reszese a vegtelen isteni erönek s ezert nincs okunk csüggedni. Ez epen oly költöi, mint mely bölcselmi eszme fönseges tanülsägkent hangzik felenk a nagyszerü tragediäbdl, a mely 1883-töl kezdve a szinpadon is fenyes sikert aratott. Meg Madäch elött lepett föl Szigligetinek nehäny tehetseges követöje, mint Szigeti Jözsef, Dobsa Lajos, Köver Lajos, a kiknek ügyes drämai lelemenyet s technikai keszseget meltän dicserik a kritikusok. Szigeti egy pär sikerült nepszinmüvel szegödött erösebben mestere iränyähoz, a melynek legkivälöbb tehetsegü müvelöi, Töth Ede (1844 —1876) es Csepreghy Ferencz. Amannak legjelesebb müve „A falu roszsza", emennek a „Särga csikd". A szinpadon mind a kettö rendkivüli hatäst tett tiszta nepies es megis nemes hangjäval, a nep typusainak hü rajzäval, a lelemeny gazdag- sägäval es szerkezetenek jelessegevel. A magyar drämai költeszet üjabb müvelöi közül csak Räkosi Jenöt, Toldy Istvänt, Döczi Lajost, Bartök Lajost s kivält Csiky Gergelyt (1842 —1891) emlitjük meg, a kik a szini hatäst költöi erövel igyekeznek pärositani. Közülök legmaradandöbb hatäst tett Csiky mind költöi dictiöjäval, vältozatos lelemenyeivel, mind eleven realismusäval s nagy termekeny- segevel. Szigligeti öta a magyar szinpadon az ö müveit adtäk legtöbbször, a melyek közt a tärsadalmi szinmüvek különös tetszest arattak. Csiky a mostani magyar tärsadalom tükreve tette szinmüveit s oly eles megfigyelö tehetseggel es sokszor a megszölaläsig hü vonäsokkal jellemezve vitte