Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

314 megkoszorüzta, söt a Plautus forditäsät is. Ez es Sophokles forditäsa irodal- munk legsikerültebb drämai forditäsai köze tartoznak. A nepkölteszet jötekony hatäsa, mely mär a mült szäzadban Horväth Adäm, kesöbb Csokonai, s a jelen szäzadban Vitkovics Mihäly s meg inkäbb Kisfaludy Käroly nehäny daläban erezhetö, elsö sorban lyrai költeszetünket alakitotta ät es hozta közelebb a nemzeti szellemhez. Kriza Jänos es Erdelyi Jänos mint a nepiessel szövetkezö hatärozottabb nemzeti iräny hirnökei leptek föl, s utänuk härom nagy tehetsegü költönk, Tompa Mihäly, Petöfi Sändor es Arany Jänos szelleme uralkodik a magyar verses költeszetben. A ket elsö mint lyrai, Arany pedig mint elbeszelö költö legföbb bilszkesege irodalmunknak. Tompa Mihäly (1817—1868) irodalmi hirnevet az 1846-ban kiadott „Nepregek, nepmondäk" czimü kötete alapitotta meg, a mely hüsz nap alatt mäsodik kiadäst ert, mert a regek nepies hangja, a felfogäs költöisege s egyes jeleneteinek egyszerü bäja nagy tetszest arattak. Vig költöi besze- lyeiben nepies humor, kedelyes trefa es derült komikum az uralkodö elemek s ezek avatjäk a „Szuhay Mätyäs", a „Vämosujfalusi jegyzö" s a „Härom a daru" czimü költöi beszelyeit irodalmunk e nemü legbecsesebb termekei köze. „Virägregei", a melyekben az emberi elet vältozäsait peldäzza, szinten több kiadäst ertek. Azonban bärmily nagy hatäsüak voltak Tompa elbeszelö müvei : költöi ereje lyrai müveiben tünik ki leginkäbb. Düs vältozatossäg tärül itt elenk mind tartalom, mind forma tekinteteben. Gazdag kepzelme szeret a mült emlekein borongani epen ügy, mint a termeszeti kepeken, a melyeket az erzelem melegevel von be. Müzsäja nagy fogekonysäggal bir a csalädi örömek, a barätsäg iränt; enekli a hit sugalmait, a termeszet vältozäsait, a szerelmet, az elmüläs különfele jelensegeit s mindenek fölött a hazaszeretetet. Lyräjänak alaphangja a ferfias bänat, mely szebbnel szebb elegiäkban hangzik. Nemes es meghatö erzese azonban sokszor az ödäig emelkedik, vagy gazdag szeml£letessegben olvad föl. Legtöbb müveböl — mint Beöthy lrja — „lemondäs szöl hozzänk egy magas lelek sok älmäröl, de oly lemondäs, mely melegen tartja a sziv vonzalmät minden isteni es emberi iränt." Nepdalai közül több ätment a nep ajkära; de legmelyebb hatäst az ötvenes es hatvanas ^vekben irt hazafias elegiäi es ödäi tettek, mint „A madär fiaihoz", „Agölyähoz", a „Pusztän", „Az öreg szolga", a „Sirboltban", „Asölyom", „A titkos beteg", „Üj Simeon", stb. E költe- menyekkel igyekezett Tompa hitet es remenyt önteni a nemzetbe, vagy