Seite - 315 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

315 a nema fäjdalomnak es kinzö önvädnak lesüjtö szözatäval könnyiteni honfi bänatän. 1849 utän ketsegbe vonta a nemzet eletet, fenmaradäsät, s keserve e szökban tört ki : — — pusztulunk, veszünk, Mint oldott keve, szethull nemzetünk . .. ! Nehol szelid merengese magas pathoszba csap es szilaj haragja utoljära megint ellägyül. Legtöbbször megis a termeszetbe menekül enyhülest szerezni; itt taläl alkalmas tärgyat, a melyhez gondolatät köthesse, a melybe eszmejet foglalja. Igy vält kepviselöjeve annak az allegoriai költeszetnek, mely 1849 utän majdnem hüsz evig uralkodott irodalmunkban. E teren senki sem mülja fölül akär a levert nemzet elhalö söhajät, akär az üdülö sziv felolvadt panaszät zengje, a mely remenyt keres es erösbülö önbizalomban öhajt megnyugodni. Allegoriäinak az a ritka erdeme van, hogy elenk s megis rejtelmes szi'nezetü kepek, a melyekböl a megäradt kedely egesz bensösege szöl hozzänk oly erövel es megräzö vonäsokkal, a milyenekkel csak öntudatos müvesz festheti tärgyait. A fätyol alöl is lyrai közvetetlenseggel hatnak s mint kepek is szivünkhöz szölnak. Valami nemes es jöl esö büskomolysägba ejtenek ez allegoriäk ep ügy, mint ältaläban a Tompa hazafias elegiäi es ödäi, a melyek, ha elragadni nem mindig tudnak is, melyen megihletik szivünket s meghatjäk elmenket. Tompa lyrai költemenyei az 1849 utäni gyäszos korszak legkivälöbb költöi alkotäsai köze tartoznak, s Arany Jänos egy pär remeket kiveve, irodalmunknak e korban elsö rangü es legerteke- sebb kincsei. Mint Tompa az 1849 utäni idök lyrai költöje: ügy Pet'öfi Sändor az 1848 elötti evek forrongäsainak, viharral fenyegetö nyugtalansägänak, a harczba vitt nemzet meresz remenyeinek päratlanül jellemzö kifejezöje. A legnagyobb magyar lyrai költö, a ki a vilägirodalom elsörangü lyrikusaival is bätran kiällja a versenyt. Költeszetenek varäzsät nagyban emeli az ifjü költö viszontagsägos elete, kalandos ifjüsäga, regenyes szerelme, bämülatosan gyors fejlödese, az 1848—49-ki mozgalmakban valö elenk tevekenysege s a csatateren törtent haläla (1849 jülius 31). Eleteben majdnem annyi költe- szet nyilatkozik, mint müveiben, s ez az oka annak a rendkivüli hatäsnak, a melyet költeszete nälunk s a vilägirodalomban tett. Születesen värosok versenyeztek sokäig, mfg ki nem derült, hogy ö Kis-Körösnek egyik kisszerü häziköjäban lätta meg elöször a napvilägot 1823. januär l-jen. Halälät a nemzeti gyäsz napjaiban senki sem hitte el, s igy egesz mondakör kepzödött 40»