Seite - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

316 mysticusnak tetszö alakja körül. Hänyt-vetett eletenek s müveinek varäzsa ma is oly elenk, mint volt az ötvenes evekben, s Arany Jänos epen oly szepen, mint igazän mondja röla, hogy mig mäsokat a haladö idö terhe elaggft: Petöfi folytonosan „gyarapül nevvel" ; a mit ö alkotott: abböl „semmi sincs elveszve, firöl-fira szäll, mint egy közös eszme." Naiv, mela, älmodozö, de ältaläban elenk kedelyü gyermek volt, a ki az iskolai pälya egyhangüsägät hamar megünta, s türelmetlenne es daczossä kezdett fejlödni. Egyenisegenek meleg vonzödäsa a nepjellem termeszetes, eredeti, tösgyökeres sajätsägai es nyilvänüläsai iränt nemcsak hogy folyväst megmaradt, hanem napröl-napra fokozödott. Alig tizennegy-tizenöt eves koräban valami leküzdhetetlen vägy zsibongott lelkeben, hogy a közönseges, semmi izgalmat nem adö egyhangü iskolai eletet üjjal cserelje föl. Sokat tanült, folyväst olvasgatta a korabeli l'rök müveit s maga is pröbäkat tett. önerzete szilärdülni kezdett s erös becsvägy ebredt kebleben. A fenyes jövö sejtelme, a biztos remeny, a büszke önbizalom különfele vägyakat erleltek meg benne. Az iskola padjait odahagyva, felcsap katonänak, majd ismet folytatja iskoläit, a köbor deäkböl szinesz lesz, s vegre is költeszete pälyät tör elötte. Mintegy bele-belekap az elet ärjäba erös kezzel, hogy fölküzdje magät s elöre törekvö szelleme szetszakitsa a mindennapi elet korlätait. Szüntelenül uralkodott lelken a pillanat hatäsa s ö kesznek nyilat- kozott sorsäval szembe szällani. Es a mint tehetsegenek öntudatära jutott, s neve mind ismeretesebbe kezdett välni : csak mintegy vegsö jätekät jätszotta el kalandos vägyainak, s ettöl fogva a müveszet szelleme, heves fölindüläsai, költöi izgalmai vezettek rövid pälyäjän. Igy lön Petöfi 1842-töl fogva az ifjüsägnak, pär ev mülva pedig az egesz nemzetnek bälvänya, a ki egy csoport kitünö tehetseget messze maga utän hagyott s a legelsö magyar költök egyikeve küzdötte föl magät längelmejevel. Elöre erezven a nagy idök közelgö viharät, mint egy üjkori pröfeta värta es hirdette a forradalmat. Kardot vett kezebe lantja melle es szinte tülharsogta az ägyük dörgeseit harczi dithyrambjaival, s haläläval pecsetelte meg föllengzö älmait es a vilägszabadsäg utäni büszke äbrändjait. Petöfi költeszete nagy vältozäst idezett elö irodalmunkban, de e vältozäs tulajdonkepen csak toväbb fejlesztese a Vörösmarty iränyänak. Müködesenek irodalomtörteneti fontossäga abban van, hogy lyränkat nemzetibbe tette tartalomban es formäban; a nepdalok forräsaiböl meritve, megalkotta a specificus magyar dalt, s e fejlödes hatäsa egesz költeszetünkre jötekony