Seite - 329 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

m Ugyancsak a negyvenes evekben lepett föl a legtermekenyebb magyar regenyirö, Jökai Mör, a kinek nepszerusege szinte päratlan összes l'röink között. Rendkivül gazdag lelemenye, bämülatosan eleven, sokszor korlätlan kepzelme, könnyed, elenk, soha nem färasztö, de mindig mulattatö elbeszelö tehetsege, a melyben längelmeje a legtöbb hatässal nyilatkozik, nemcsak a magyar, hanem az egesz euröpai olvasö közönseget meghöditottäk. 1846 öta, mikor a „Hetköznapok" czimü regenye megjelent, egeszen mostanäig folytonosan üjabbnäl üjabb regenyekkel s kisebb elbeszelesekkel fokozta az iränta mutatkozö erdeklödest. Körulbelül ketszäz kötet müve jelent meg mär eddig, a melyek között vannak ugyan politikai, humoros költemenyek, es szinmüvek is, de legnagyobb reszet elbeszelö prözäi teszik. E teren ugyanaz a nagy ätalaküläs fuzödik müködesehez, mint a Tompa, Petöfi es Arany nevehez a lyrai es epikai költeszetben. Jökai is fölfrissitö es gazdagftö elemül oltotta be a nepiest elbeszelö prözänkba. Ö is kivälogatta a nep- mesek, mondäk, jellemzetes kifejezesek, közmondäsok, magyaros szölamok legszebbjeit es nagy szämmal, müveszi erzekkel s könnyeden, termeszetesen, eredetien alkotta ät azokat sajät czeljaihoz, mintha csak längelmeje mindent önmagäböl meritett volna. Az idealis es realis elet festöi szineit senki sem tudja elenkebben csoportositani, elöadäsät termeszetesebbe, folyekonyabbä es frissebbe tenni, mint ö. Nyelve tösgyökeres magyar. A nepies szavak, söt a täjszök nagy reszet is hasznälja es pedig mindenütt a maguk helyen. Elbuvölö ereje epen e mindenkitöl erthetö es elvezhetö nyelv hasznälatäban, szinezesenek csodälatos pompäjäban s ezernyi vältozatossägäban, mindent bearanyozö, kifogyhatatlan derült humoräban, elbeszelö mödjänak a nep- mesekre emlekeztetö egyszerusegeben, ätlätszö tisztasägäban, päratlan eleven- segeben es vilägossägäban rejlik. Jökai nagy szämmal irt törteneti es tärsadalmi regenyeket egyaränt. S nemcsak a hazai, de a külföldi eletböl is kedvvel välogatja tärgyait. Legsikerultebb müvei megis azok, a melyeknek cselekvenye a közel mültban jätszik, fökent az ötvenes es hatvanas evekben, vagy az 1848 elötti s az 1848 — 1849-ki mozgalmas idökben. A „Magyar näbob", „Kärpäthy Zoltän", „Egy az Isten", „A köszivu ember fiai", „Az üj földesür", „A politikai divatok", „A szerelem bolondjai", „Regi jö täblabiräk", „Tengerszemü hölgy", „Az elet komediäsai", „Mire megvenülünk" es szämos mäs regenyeben a magyar elet minden jelenet6t, alakjät, erenyeit es gyarlösägait oly kifogyhatatlan düs kepzelö erövel ällitja elenk, mint M. 42