Seite - 330 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

380 senki iröink között. Regenyei ma mär valösäggal közkincsek, a melyeket nemcsak a magyar, hanem a külföldi közönseg is jöl ismer. Jökai mellett szämos kitünö elbeszelövel dicsekedhetik meg irodalmunk. Hogy csak a regiebbek közül emlitsük föl a legkivälöbbakat: Vas Gereben (Radäkovics Jözsef), Degre Alajos, Pälffy Albert, Gyulai Pal, Berczy Käroly, Beöthy Läszlö, P. Szathmäry Käroly, Vadnai Käroly, Abonyi Lajos (Märton Ferencz), Györy Vilmos, Beöthy Zsolt, Kazär Emil, Tolnai Lajos es Csiky Gergely több jeles regenynyel es beszelylyel gazdagitottäk irodalmunkat. Az üjabbak közül legtöbb hatäst Baksay Sändor beszelyei es Mikszäth Kälmän rajzai tettek. Nöiröink is szep szämmal vannak e teren, a kik közül Beniczkyne Bajza Lenket, Wohl Stefäniät, Gyarmathy Zsigänet, Büttner Linät emlitjük föl. Elbeszelö prözänk magas fokra fejlödött, s legüjabb l'röink közt is nem egy van, a kire biztatö remenynyel nezhetünk. A szepirodalom fejlödese maga utän vonta a tudomänyos irodalom haladäsät is, a mire a nemzet äldozökeszsegevel alkotott Akademia tett legtöbbet kivält a negyvenes evek öta. A magyar szellem a regebbi idökben is sokszor vett reszt az euröpai tudomänyos mozgalmakban, nem egy kerdesben elözve meg a külföldet. Igy peldäül Bölyay Parkas a szäzad elejen elsö mathematicus volt nemcsak nälunk, hanem egesz Euröpäban. Azonban az összes tudomänyägak törtenelmenek bärmilyen rövidre szabott väzlata sem ferhetven e dolgozat keretebe: csak azokröl emlekezhetünk meg nehäny szöval, a melyek közeli kapcsolatban leven a szepirodalommal, ennek fejlödesere szembetünöleg hatottak. Az aesthetikai, kritikai es irodalomtörteneti teren Kölcsey utän ket jeles irönk lepett föl: Bajza Jözsef es Toldy Ferencz. Mindkettönek sokkal nagyobb az ältalänos hatäsa, mint egy-egy müvöknek sikere. Amaz a kritika legfelelmesebb kepviselöje volt „Kritikai Lapok" (1830—1836) czimü füzeteivel; emez Vörösmarty eposzait magyaräzgatta kedvvel es kitartässal s megkezdte a magyar irodalomtörtenet anyagänak összegyüjteset. Bajza sokat foglalkozott a különfele müfajok elmeletevel, de csak az epigramma es regeny elmeletet irta meg, bär ez utöbbit csak töredekben hagyta ränk. Inkäbb a mübiräk velemenyeit tanülmänyozta, mint kitünö müveket. Mint- egy hirnöke volt Kossuthnak: ugyanazon nyiltsäg es velemenyszabadsäg mellett küzdött a tudomänyok s a szepirodalom vilägäban, mint Kossuth kesöbb a politikäban. A classicai szep eszmenyeert harczolva sok tehetseg- telen verselöt riasztott el az irodalom tereröl es sok ösdi velemenyt rontott le.