Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

354 leänyka, a magyar szineszethez került, meg nem tudott jöl magyarül; de bi'rt mindazzal, a mivel egy nagy tragikai hösnönek bfrnia kell: magas termet, nagy terjedelmü, olvadekony, erczes hang, a szenvcdelyeket hfven es könnyen visszatükrözö arcz es szem, s a legföbb: a lelek melegsege es erelye, mely meg öreg koräban sem hagyta el. Alakftäsait a legluresebb nemet müvesznökevel ällitottak pärhuzamba. Kortärsai ältaläban a „magyar Schröderu-nek neveztek. Legjelesebb alkotäsai: Macbeth neje, Borgia Lukreczia, Tudor Märia, „Bänk-bän" es „Hamlet" kirälynöi, „Stuart Märiä"-ban Erzsebet, Kisfaludy darabjaiban Ilka, Szechy Märia, es mindenek fölött Grillparzer „Sappho"-ja. De vigjätekokban is jeleskedett. A Shakspere „Makranczos nö"-je utän keszült „Franczka" volt egyik legkitünöbb szerepe es a spanyol Moreto utän ätdolgozott „Donna Diana". A videken folytatta pälyäjät; utöbb egeszen visszavonültan elt Maros-Väsärhelyt, s ott is fejezte be eletet. Megyerit (ligj-ben született) 1842-ben ragadta ki a haläl tärsai diszes soräböl. Ellenällhatatlan komikai erö volt e kis termetü emberben. Szineszi kepessegenek nagy hatalmät az bizonyitja, hogy kevesse alkalmas külsö alakja daczära nagy drämai jellemeket is sikerrel alakitott. Jätszotta Leart, Belizärt, Stibor vajdät, ältaläban az eredeti szomorüjätekok fö alakjait; de mint Peleskei nötärius, mint az akkori vigjätekok, bohözatok, parödiäk fö szereplöje maradt igazän feledhetetlen. Volt ö mindenfeie: nötärius, käntor, czigäny, tot, nemet, zsidö, örmeny, ven tudös, ostoba fajankö, polgärmester, iskolamester, mesterember, s megis — mint Szigligeti mondja röla elet- rajzäban — mindig ember s mindig mester. A Lendvay-pdr müveszete annyira össze volt forrva, hogy ök egymäs nelkül alig kepzelhetök. Lendvay Märton (1807—1853) delczeg, deli termetü alak, hangja hajlekony, terjedelmes es csengö, arczära nezve tökeletes ferfi szepsegvolt. Sokat kapott a termeszettöl ahhoz, hogy kitünö hös es szerelmes lehessen. Szfnesznek született. Gyermekkoräban szegeny szülei nem sokäig birtäk iskoläztatni; minden ismereteit kesöbb szerezte meg nagy szorga- lommal. Többször järt külföldön es Berlinben a hires Seydelmannal nemcsak megismerkedett, hanem annak barätja is lett. Lendvay pälyäja kezdetetöl vegeig a közönseg kedvencze volt; kellemes enekhangjäval meg az operäkban is hatässal lepett föl, s bizonyos, hogy abban az idöben Zampa es Fra Diavolo czimszerepeit senki olyan szepen el nem jätszotta, mint ö. Neje, Lendvaynö Hivatal Anikö (1814—1891), ep olyan Istentöl megäldott müvesznö volt,