Seite - 391 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

391 vegeig Esterhäzy herczeg karnagya volt, fivere Haydn Mihäly, ki mär 20 eves korätöl kezdve (1757) öt evig volt templomi karnagya a nagyväradi szekesegyhäznak; nagy szämü s ältaläban kivälö egyhäzi zeneszerzemenyei ma is megvannak. Dittersdorf Käroly, az akkori nemet vfg-operaszerzök egyik korifeusa, szinten Nagy-Väradon müködött 1764-töl 1769-ig, mint templomi karnagy; az akkori püspök igen kedvelte; Ott lete alatt sok miset, motettät, gradualet es negy nagyszabäsü oratoriumot frt, „Izsäk", „Dävid", „Eszter" es „Job" czfmüeket, melyek akkor nagy tetszes mellett elö is adattak Nagy-Väradon. A hi'res Albrechtsberger Jänos György pedig, a mült szäzad legnagyobb zenei theoreticusa, ki Beethovent is tanftvänyai köze szämfthatta, 1765-töl 1767-ig mint orgonajätszö a györi szekesegyhäznäl volt alkalmazva. Igen termeszetes, hogy az ily jeles erök müködese kath. egyhäzi zenenk teren mely nyomokat hagyott s annak toväbbi fejlödeset nagyon elömoz- dftotta. A jelen szäzadban eltek Fuss Jänos pozsonyi karnagy, Ruzsicska György, a kolozsväri Szent-Mihäly-templom karnagya, kinek mintaszerü egyhäzi szerzemenyeit meg folyton elöadjäk; Arnold György szabadkai kar- nagy, ki magyar palotäsokat is frt; toväbbä Bräuer Seraphin Ferencz pesti, Seiler Käroly esztergomi es Hölzl Käroly pecsi egyhäzi karnagyok; jeles egyhäzi müveiknek nagyobb resze nyomtatäsban is megjelent. Az egyhäzi zene teren müködtek meg Bartay Andräs, kinek egy misejet Pozsonyban 1830-ban V. Ferdinand kiräly koronäzäsa alkalmäval adtäk elö; üjabb koriak a Zsasskovszky testverek Egerben es a jeles Mosonyi (Brand) Mihäly. Az üjabb nemzedekböl fölemlfthetö meg Beliczay Gyula zeneakademiai tanär, Stara Jözsef kalocsai szekesegyhäzi karnagy, Vavrinecz Mör a buda- väri plebänia karnagya es Farkas Ödön kolozsväri zenedeigazgatö, kik az egyhäzi zene teren mint zeneszerzök szinten jeleskednek. Az egyhäzi zene irodalmi müvelöi közt, kivälö Bogisich Mihäly, ki egyebek közt „A keresz- teny egyhäz ösi zeneje" czimü nagyobb törtenelmi munkät frt. Egyhäzi zenemüveink közt legbecsesebbek s vilägirodalmi rangüak Liszt Ferencznek egyhäzi müvei. Elsö ezek közt a primäsi bazilika fölszentelesere (1856) frt „Esztergomi mise". Ezt követte a „Szent Erzsebet" oratorium (1865), a „Koronäzäsi mise" (1867), majd a „Krisztus oratoriuma", vegül „Requieme" es szämos hymusai. Liszt volt az elsö, ki egyhäzi müveiben magyaros jellegü darabokat es nepdalokat is alkalmazott, s azokkal a külföld elött is kivälö sikert ert el; ilyen jellegü koronäzäsi misejeböl a Benedictus, es „Erzsebet" oratoriumäban a „magyar mägnäsok erkezeset" jelzö zene.