Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

396 a becsi. 1827-ben mint 16—17 eves ifjü Franczia- es Angolorszägban nagy- sikerü hangversenyeket rendezett. 1828-töl 1833-ig üjabb körütra indült Europa összes orszägaiban. Diadalüt volt az a szö legszorosabb ertelmeben. Liszt Ferencz azonban külföldön sem feledte, hogy Magyarorszäg szüiöttje, s alig hogy ertesült az 1838-iki budapesti ärviz pusztitäsairöl, azonnal Becsbe sietett, hogy hangversenyeket tartson ärvizkärosült honfitärsai javära, s nemcsak Becsben, hanem mäs värosokban tartott hangversenyeinek jöve- delmet is e czelra szentelte. Az eredmeny 37.000 forint volt, s ez összeget Pest värosa hatösägänak küldte, mely öt ez alkalommal meghivta, hogy örvendeztesse meg lätogatäsäval a magyar fövärost is, s e meghiväsnak 1839-ben eleget is tett. Ekkor nemcsak Pesten, hanem több videki väro- sunkban is tartott hangversenyeket, s mindenhol a legnagyobb kitüntetesek- ben reszesült. 1846-ban üjra meglätogatta hazäjät s meg többet äldozott a hazai jötekonysäg es közmüvelödes oltärän. Elete 1848-ig a diadalok es kitüntetesek sorozata volt, oly mertekben, mint addig egy müvesze sem.' 1848 vegen lemondva a virtuözi pälyäröl, egeszen a zeneszerzesnek es zeneiräsnak szentelte eletet. Weimarban telepedett le, s Ott 1862-ig mint udvari karnagy müködött. Weimarban frta azokat a päratlan magyar rhapsodiäkat, összesen tizenötöt, melyekben legszebb dalainkat s a Räköczi- indülöt is alkalmazta, s mondhatni, a magyar zene <5 ältala vält ismeretesse es kedveltte Euröpaszerte. A rhapsodiäk müfajänak es az ügy nevezett „Symphoniai költemenyek"-nek, melyeket az egesz vilägon jätszanak, ö volt a megteremtöje. Utöbbi zeneszerzemenyeiben is igen sok magyar dallamot hasznält föl, többek közt a „Hunok harcza" es „Hungaria" czimü müveiben. Kötetek kellenenek hozzä, ha zeneszerzöi sokoldalüsägät es szämos zene- szerzemenyenek jelessegeit kellöleg akarnök meltatni. Mint zeneirö is kivälö helyet foglal el, mert Chopin Fridrikröl, Schumann Röbert- es Franz Röbertröl irt könyveit, ismerteteseit majdnem minden euröpai nyelvre leforditottäk. Wagner Rikhärdnak is ö volt az apostola; ö ismertette müveit, ö adatta elö, ö järt mindenhol közbe, hogy a nagy zene-reformätor elött — ki kesöbb veje is lett — az ütat egy engesse. 1862-ben elhagyta Weimart s Römäban telepedett le, hol a „Monte Märia" kolostor magänyäban elt, s elhatärozta magät arra is, hogy „abbe" czimen az egyhäzi kisebb rendeket fölvegye. Ez idöben irta legszebb egyhäzi zenemüveit, többek közt a „Szent Erzsebet" oratoriumot, melyet legelöször Budapesten adtak elö 1865-ben az ö szemölyes vezetese alatt.