Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

443 Szükebbre vont aränyokban ma ugyanazt lätjuk idehaza, mint nagyban odakünt, a vilägmüveszet äradatäban. Müveszeink tehetsege, kepzeletük, megfigyelö kepessegük, ihletök es törekveseik összcge nem a monumentalis, a profan es szent törtenelem föladataiban kivän nyilatkozni, hanem az ügy nevezett eletkepnek szeles medreben äramlik tova. Keresi a valöt, az elöt, az igazat, a szemmel läthatö es kezzel tapinthatö igazat, s ezt igazän es hivcn akarja visszatükröztetni müveben. Az eletkep ennelfogva ma mär olyan kiterjedt müfaj, melynek hatärait megjelölni nem lehet, s mely szinte megköveteli müvelöjetöl, hogy az alakitäs minden teren järtas, otthonos legyen. Tärgyköret tekintve mi nälunk nepies alapon indült meg az eletkep- festes a földmfvelö nep elete, munkäja, öröme, bänata, a betyärviläg s a czigänyelet tarka jeleneteinek jellemzesevel. Azon kezdi ma is minden videki tehetseg, a kit a kütägas mellett, vagy a faragöszek körül megszäll az ihlet, a müveszsze välhatäs ellenällhatatlan belsö ösztöne, kenyszerüsege. Festett hösköltemenyeinek föalakja a puszta egykori reme: a betyär, a mint a csärdäban boroz, duhajkodik, vagy galambjäval enyeleg, s mig bent a czigäny hegedül fülebe, kivül a pandür- vagy a zsandär-örjärat közeledik s veres dräma fejlik az elkeseredett mulatozäsböl. Ilyeneken kezdte Jankö is, Munkdcsy es mäsok. Hasonlö motivumokon järatta kepzeletet fiatal festöink legnagyobb resze, egyik a mäsik peldäja nyomän indülva, mig az elet es a környezet közelebb-tävolabb esö viszonyaiban es vonatkozäsaiban mindegyre szelesedö lätkörböl föl nem ismerik a megalakitäsra meltö, üjabbnäl üjabb es szebbnel szebb elemeit a festöinek es jellemzetesnek, s azöta ervenyre kezdtek juttatni a nepeletben kinälkozö naivabb es szeretetremeltöbb, hol meginditö, hol derültebb hatäsü vonäsokat es jeleneteket. Vajmi erdekes ez a nep mezei munkäja mellett, pusztäink festöi ällatvilägäval valö erintkezese, foglalkozäsa közben, a juhnyäjak kolompja mellett, a delibäbos rönäkon, a gulyäk, a menesek itatöja körül! Szerencses az a festö, — mert sokkal több eshetöseggel müködik, — a ki összefoglalö tanülmänyai reven ezt a vältozatosan erdekes ällatvilägot is belevonhatja alakitäsainak keretebe. Sikeresen alkottak l'gy regebben Lötz es Wagner, üjabban Pataky Läszlö es különös szerencsevel Vagö Päl, a ki a tiszta fajü magyar eletkepre soköldalü keszültsegevel es kellö vermerseklete alapjän is legtöbb hivatäst tanüsit. E fajbeli kitünö alkotäsa a „ Vonös negy es" czimü festmenye, mely a pusztän lassan tova ballagö s beresektöl kisert negyökrös szekeret äbräzol felül- 56*