Seite - 450 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

148 az ö-kori romok s Olaszorszäg festöi architekturäjänak merevebb vonal-bäja, a düs növenyzet puha tömegevel, fölfutö repkeny csipkekeretevel oly finom egyensulyt tart, s a szeretö gonddal kidolgozott bibliai, vagy mythologiai Staffage ünnepies gräcziäval illeszkedik be a tünderien viritö, az edeni täjkep környezetebe. Szepseggel, kecscsel, lelekkel telt müveiböl megis idegenszerü szellem szöl ma hozzänk, s ügy remlik elöttünk, hogy az a tenyeszet, az a szin es feny, mely az ö täjkepein ragyog, nem e vilägböl valö. Büszkek vagyunk müveszetenek hödi'tö sikereire, mert Markönak euröpai hire volt, s termekeny ecsetenek nehäny remekevel majd minden külföldi keptärban talälkozunk. Ma mär Budapesten Nemzeti Müzeumunk keptäräban is egesz nagy termet betölto gyüjtemeny van Marko javakori, valamint hagyatekä- ban megmaradt müveiböl. Sajnos, hogy ez a nagy hirü es nagy erdemü mesterünk messzebb elägazö iskolät nem alapitott. Fiaiböl ugyan szinten müveszeket nevelt, a kik hasonlökepen Olaszorszägban telepedtek meg s olaszorszägi täjkepeket festenek Firenze, Pisa es Carrara környekeröl, mint atyjuk, de meg sem atyjuk szellemeben, csak modoränak mödoräban. Legtehetsegesebb es leghlvebb tanitvänya pedig, a ki evekig volt a mester oldalänäl Appeggiben, s kire, mint magyar születesü kegyeltjere, tapasztala- tainak es tanäcsainak jötetemenyeit ärasztotta, Ligeti Antal, a reä szällott kincsekre a maga önällöbb lelkületenek belyeget ütötte s utöbb sajät veretü aranyban hozta azokat forgalomba. O benne is kifejlödött, söt fö dologgä növekedett a rajzbeli rhythmus es a tömegek szep egyensulya iränti erzek es szeretet, mely azutän Szicziliäban, a libanoni czedrus-erdöben s a Nilus-parti pälma-ligetekben termeszet utän folytatott tanülmänyai közben bö kielegitesre talält. Keleti nagy ütjäröl szebbnel szebb ily tanülmänyrajzokkal telt väzlat- könyvvel tert haza, melynek tärhäzäböl azutän elete fogytäig kifogyhatatlan bö anyagot meritett a nagy meretü exotikus täjkepek egesz sorähoz. Ilyenekre teljesen räillett a Marko festeklapjänak ragyogö szinskäläja, s Ligetinek ehhez idomitott szeme utöbb nem egyszer nehezseget talält hüvösebb eghajlatü hazai täjaink helyszineinek, szürkebb hangülatainak visszatükröz- teteseben. Itt nemileg megszakadt az ö külön müveszetenek az elörehaladt vilägmüveszettel valö köteleke. Amaz inkäbb dekorativ jellegeben meg- zsibbadni lätszott, mig emez a valönak tünemenyeit szinben es plasztikäban az ärnyalatok vegeig nyomozza, äbräzolja. Ennek az erintkezesnek hiänya meg nem erzik meg a termeszet utän keszült koräbbi jeles tanülmänyain, melyekböl az orszägos kepzömüveszeti tärsülat 1890-ben, a müvesz haläla