Seite - 459 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2
Bild der Seite - 459 -
Text der Seite - 459 -
459
dombormüvek is, melyek nagyobb szämban a budai es a visegrädi kirälyi
palota kapuit es udvartereit diszitettek; mi'g a Hunyadi-häz emlekmüvei, a
Jänost, Läszldt es Mätyäst teljes fegyverzetben äbräzolö szobrok, talän megis
inkäbb hazai müveszek alkotäsai lehettek. A talälgatäsnak itt täg tere nyüik,
mert a nemzet e rövid fenykoränak müemlekei, mint tudjuk, a török hödolt-
säg idejen kivetel nelkül mind elpusztültak. Arra nezve azonban ketseg sem
lehet, hogy felsö-magyarorszägi csücsives templomainknak nehol eleg gazdag
belsö disziteset a nemetorszägi müveszeti szellemnek, söt egy s mäs esetben
meg is nevezhetö nemet mesterek egyenes közremüködesenek köszönhetik.
Igy a kassai szekesegyhäz gazdag szerkezetü es szobräszati diszü föoltärät,
a bärtfai templomnak tizenket oltärät s a löcsei egyhäz 60 läb magas
nagyszerü oltärät, melynek szärnyait is drämai elenksegü domborü müvek
töltik be, toväbbä hat mellekoltärät Veit Stoss mühelyenek tulajdonitjäk.
E müvek hatäsa a felsö videk nagyobb szabäsü szärnyas oltärain többe-
kevesbbe eszrevehetö, különösen a szepesväraljai, szepesszombati, kisszebeni
es hethärsi oltärokon. A fa-faragö szobräszat az orszäg többi reszeben is
elterjedt, de fönmaradt emlekei csekelyebb müveszi erteküek. Különös
erdeket kelt ezek soräban a beszterczebänyai fötemplom külfaläba eresztett,
naiv motivumokban gazdag es Ipolyi püspök ältal sikeresen restaurältatott
domborü mü, melyen a regi väros közepkori kepe is meg van örökitve.
Nemi tämogatäsära volt ezeken kivül a hazai szobräszatnak egyhäzi
es vilägi föuraink azon lenyüzese, mely az elödök iränti kegyelet tenyeinek
megörökiteseben nyilvänült. Püspököknek es apätoknak, ügy szinten törte-
nelmünkben szerepelt fönemeseink közül nem egynek diszesebb sarkophagjät,
kepmäs alakjäban kifaragott siremleket tudjuk a mült szäzadokböl fölmutatni,
kivält oly felre esö värosokban es templomokban, melyek a häborük sanyarü-
sägaitöl többe-kevesbbe megkimelve maradtak. Kirälyaink ösi temetkezö
helyet azonban a szekesfeherväri fötemplom kriptäjäban a trönkövetelö
Miksänak nemet hadai földültäk s tartalmät megsemmisitettek; valamint
a Hunyadiak köböl faragott koporsöit is a gyulafehörväri templomban az
idö es barbär kezek annyira megcsonkitottäk, hogy az alakok arczkep-
szerüsege mär alig ällapi'thatö meg. Hunyadi Jänos koporsöjänak oldalain
török-magyar harczias jeleneteket äbräzolö domborü müvek is läthatök,
melyek elenk szerkesztesüek ugyan, de közepszerü tehetseg kezere vallanak;
mi'g ugyanott Zäpolya György gröfnak a koporsön fekvö szoboralakja
egyenibb jellegü es a kimunkäläs tökeletesebb volta miatt is kivälöbb
58*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország III (2), Band 12/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország III (2)
- Band
- 12/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1893
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.08 x 21.91 cm
- Seiten
- 312
- Schlagwörter
- Österreichisch Ungarische Monarchie, Kronländer, Österreich-Ungarn
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch