Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

462 evekig töprengett es kiserletezett e nagyszabäsü föladat megoldäsän, de sikeretlenül; mig vegre a közönseg türelme elfogyott, ö maga elkeseredetten felrevonült. Ifjabb es több tekintetben szerencsesebb kortärsa volt Engel Jözsef, a kit szülei ifjü koräban egeszen mäs pälyära szäntak, s kinek csak nagy küzdelmek ärän sikerült müveszeti szaktanülmänyait a becsi akademiän megkezdhetni es nehäny evig kitüntetessel folytatni. Mint szobräszseged azutän Pärisban, majd Londonban tartözkodott hosszabb ideig, hol kisebb önällö tervezeteivel es munkäival a magasabb körök figyelmet is magära vonta. Viktöria kirälynö pärtfogäsänak köszöni, hogy 1846-ban Römäba mehetett s az Amazonok csatäjät äbräzolö tervezetet eletnagysägü märväny- csoportozatban megalkothatä. Ugyanott eveken ät föleg az elökelö angol tärsasäg foglalkoztatä vesöjet. Sikerült mellszobrokkal es kisebb kecses alakokkal elegite ki a megrendelök kivänalmait. Engel föereje a mythologia köreböl vett nöi alakok genre-szerü äbräzoläsäban nyilvänült. Ezek szelid bäja nem mindennapi vonzöeröt kölcsönöz müveinek. Ilyenek Dianänak „Vadäszat elött" es „Vadäszat utänu elnevezesü vältozatai, de különösen „Eva" czimü szobormüve, mely formai kelleme es gyönged kidolgozäsa miatt kivälö münek van elismerve. Velösebb, nagyobb szabäsü, monumentalis föladatok megoldäsäban kevesebb sikert aratott. 1866-ban ö nyerte el a Szechenyi szobor-emleke tervezetere hirdetett pälyäzat alkalmäval az elsö dijat, s utöbb a kivitelre szölö megbizäst is. Az ällö föalakon kivül, a talapzat negy oldalära helyezett pogäny istensegek külön szobraiböl alakitott nagy terjedelmü emlekmüvet Becsben, a Fernkorn mütermeben öntöttek, s 1880-ban a budapesti Dunaparton az Akademia palotäjänak föhomlokzata elött ällitottäk föl. Nepszerüsegre azonban e hazafias közadakozäsböl emelt elsö'magyar szobor-emlek nem tudott szert tenni, a mit a müveszi conceptio avültas mödja es az alakok merevsege elegge megmagyaräz. Ugyanez az elsö szoborpälyäzatunk mär Izsö Miklösnak is nyüjtott alkalmat komolyabb iränyü hivatäsänak igazoläsära. Az ö delczegen magyaros szobormintäja azonban csak mäsodrendü pälyadijban reszesült. Mert nagyobb dolgot ki bizott volna akkor a meg kezdö müveszre, ki addig nagyobb alkotäsokra valö alkalom hiänyäban csak a magyar nepelet körere szorit- kozö szerenyebb plasztikai alakitäsokban tüntette ki rendkivüli tehetseget. „Büsülö juhäsz"-a oly egeszseges, oly költöi es öseredeti termeke a magyar ihletnek, hogy hazai müveszetünk föllendülesenek legjobb kiserletei soräban kivälö helyre erdemes, es Izsönak meresz peldäja, üttörö erdeme nyomot fog