Seite - 519 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

519 itt teremteni mindent, mert a dicsö mültnak emleke is csaknem egeszen elenyeszett; a kiölt, kifosztott s puszta vadonnä lett videkeket egeszen üjra kellett visszaszereznie a nemzetnek, a muveltsegnek. E munka foganatosi'täsära a megfogyott, elszegenyedett magyar faj nem volt elegendö. Szinte csodälatos, hogy annyira is reszt vett az üj meg- szälläsban, mint a hogy tette. Gödöllönek, Föthnak, Szadänak, Turänak, Peczelnek, Palotänak regi reformätus közsegei mutatjäk, hogy e helyeken voltakep soha sem szünt meg a magyarsäg, es mihelyt a vesz elhüzödott, csak annäl erösebben pezsdült föl a duzzadd elet. A magyarok melle a nagybirtokosok nemet iparosokat telepitettek a nagyobb közsegekbe, külö- nösen Aszödra es Gödöllöre, nemet parasztokat Mogyorödra, Ikladra, Räkos- Csabära es Räkos-Keresztürra. Sokkal nagyobb szämmal jöttek Nögrädmegye ejszaki videkeröl a tdtok; ök szällottäk meg Csomädot, Csömört, Czinkotät, Zsidöt, Kerepest. Mind a nemet, mind a töt telepitesnek a videk hatalmas üj birtokosa, a Grassalkovics csaläd, volt legföbb eszközlöje. A magyar telepitesnek a XVIII. szäzad elsö feieben uralkodö katholizälö iräny epen nem kedvezett. Igy nemzetisegi tekintetben mai napig is nagyon vegyes az egesz videk. Szäzadunkban a magyarsäg leginkäbb csak a nagyobb közsegekben es a nemetek közt haladt elöre. Neprajzi tekintetben tehät epen nem talälunk itt egyseget, sem egyeniseget. Csak az ösi magyar telepek megmaradt utödai mutatnak bizonyos eredetiseget palöczos nyelv- järäsukkal, delczeg termetökkel, a nök sajätos viseletökkel, rövid, rokolyäs szoknyäjukkal s nagy böbitäs kontyukkal. Nagyobb szerepet e videk nepe hazänk törteneteben soha sem jätszott. Annäl nagyobb szerep jutott magänak e földnek, mint döntö esemenyek szinhelyenek. Mint mär a römaiak idejeben valöszinüleg itt haladt ät a nagy ejszak- keleti forgalmi ütvonal: ügy a Räkos völgyen s annak folytatäsän, a Täpiö es Galga völgyein ät közlekedett Buda es Pest s környeke a Tisza videkevel. A keletröl es ejszakröl, a magyarsäg szekhelyeiröl jövö hadak itt ütköztek meg a nyugatiakkal a Düna könyökenek, az orszäg szivenek birtokäert. Mogyoröd es Czinkota täjekän gyözte le 1074-ben Geza es Läszlö vezerek serege Salamon kirälynak nemet es magyar hadät s szerezte meg a koronät Bela fiainak. Ilsvazugnäl, a mostani Isaszegnel, diadalmaskodott Istvän, IV. Bela fia, keleti Magyarorszäg ura, a nyugathoz szftö atyja fölött 1264-ben. Ugyanitt vivtak veres, ketseges, vegre gyözelmes csatät a Fisza