Seite - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

23 gabnatermesztés felső határához s Hegeraunál már egy kocsiútra is jutunk. Nem sokára a szép fekvésű Holzgau fő helységhez érünk, melytől kissé oldalvást esik a Thum-malom mellett Schneller Keresztély költő és tudós szülőháza, fenn a magasban pedig a Wetterstein szaggatott falában egy tátongó rést, az ú. n. „Fallenbachi ablak"-ot pillantja meg szemünk, átellenben az elbingenalpi Kalvária-hegygyei. Elbingenalpe a fő völgy legközelebbi helysége és Falgers A. szülőhelye, kinek a temetőben látható „Haláltáncz" nevű műve nagyon érdemes a megtekintésre. Grameis mögött a borzalmas szorosok és sziklaomladékok között haladó út az Otter-patak torkolatánál fekvő Haeselgehr felé visz ; a Streimbach hídja közelében állott a helyi hagyomány szerint a Lech-völgy első telepe, a Rauthof. A Hornbach-völgy előtt elhaladva, melynek regényes hátterében Hinterhornbachnál a hatalmas Hochvogel (2.589 méter) őrzi a határt, Weissenbachba és Reuttébe, vagy a Tannheim-völgybe jutunk. Ennek bejáratánál a Gaicht-szoros zordon sziklahasadéka fogad bennünket s a meredek szirtfalakba vágott út mentén számos, szebbnél szebb kép tárúl elénk. Nem sokkal odább a vidék nyíltabbá válik s Nesslwängle-hez érünk, melytől éjszakra a Grosser Gimpel, a vidék legmagasb csúcsa, emelkedik, egész Münchenig érő kilátást engedve tetejéről. Tovább a vízválasztó és a zöld Halden-tó következik, a honnan az Aggensteinre nyílik kilátás ; mögötte van Tannheim, a völgy fő helye, a gyönyörű Vilsalp-tó és a Traualp-tó közelében. A Sonthofen bajor vasúti állomás felé vezető út mentén Schattwald az utolsó tiroli helység, melynek kénes fürdője említendő. Az Isar az éjszaki Mészalpes-lánczolat négy völgyéből gyűjti vizét; e völgyek közül három meglehetős egyközűen fut kelet felől, egy pedig nyugatról torkollik a fő völgybe s mind a négy rendkívül gazdag a leg- nagyobbszerű táj szépségekben, melyeknek folyton váltakozó bájai majd nyájas kedvességükkel vonzanak, majd zárkozottságuk meglepő nyugal- mával gyönyörködtetnek bennünket. Szegény és színtelen a nyelv, midőn a dús lomberdőknek az évszakok szerint változó színárnyalatait, a nappal és éjjel más-más világításában, majd ragyogó napfényben, majd a vihar- felhők árnyába borúit, szüntelen új meg új képet mutató hegyes-völgyes vidék annyiféle szépségét leírni akarja. A négy völgy közül legdélibb a Gleirsch-völgy, melynek egyetlen emberlakta helyisége az „Amtssäge" nevű erdészház, a hol a történelmi nevezetességű fiatal Speckbacher egy ideig rejtőzött, a míg t. i. az Inn-völgybe vezető útra rá nem talált, melyen