Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

60 tetőpontjára (1.354 méter) érve pedig oly kilátásban gyönyörködhetünk, mely még az Alpes-világban is ritkítja párját. De nem csak Mendel szellős tetőiről, hanem a középhegységről is gyönyörű vidék tárúl elénk, az Über etsch, „e legbájosabb és legterméke- nyebb német terület, ez alpesi Rajna-vidék". Ide is Sigmundskrontól indúl az út, s az egymást sűrűn követő várak — Warte Altenburg, Freienstein, Hocheppan, stb. — mind a lovagkor jó ízléséről és természetkedveléséről tanúskodnak. Szőlőhegyek közül bukkan elő St. Michael in Eppan falva, melynek Gleif-kápolnájától az egész Meráni hegységre s odább az Ötz-völgy gletcsereire és a Dolomitokra ellátni. A falutól délre vannak az „Eislöcher" nevű barlangok, melyek körűi szőlő, szelíd gesztenye és havasi rózsa vegyest díszlik, míg belsejüket évről-évre megmaradó jégkéreg borítja. A gyönyörű keretű s halakban dús Montiggli-tavaktól egy szép erdei út visz Kaltern mezővárosba, a tiroli borkereskedés fő helyére. Ennek köze- lében van a Kalterni-tó, melynek részben posványos és piszkos-zöld színű vizében kiválóan jóízű angolnákat fognak. De sokkal híresebb a sovány porphyr-sziklás partokon termő Kaltern-tói bor, a tartomány legkitűnőbb bora. Hatalmas nagyok itt az olajfák, a tengeri pedig hat méteresre is megnő e vidéken, mely a német föld legforróbb területe. A tartomány délkeleti részében a Sexten-völgy, a Piave, a Brenta, az Etsch, az Eisack és a Rienz között egy hegyvidék van, melyet a tömegét alkotó s Dolomien tudósról elnevezett kőzetről Dolomit-hegységnek hívnak. A dolomitnak két lényeges ismertetőjele van : szerkezete és színezete. Szerkezeténél fogva rendkívül mállékony, s ebből magyarázhatók a Dolomit- hegyek gerinczeinek bizar alakúlatai, számos tornyos és kúpidomú csúcsaik s az ezek között tátongó számtalan hasadékok és szakadékok, az éles szélű gerinczek és szalagszerűn húzódó terraszok s a hegyek lábánál a hatalmas törmelék- és omlás-halmok, melyek hol pompás aranyfényűek, hol gyö- nyörű fehérek, majd meg a legsötétebb vöröstől a koromfeketéig menő színeket játszanak, majd ismét a legélénkebb sárga színben tündökölnek. A zord sziklák lábánál pedig zöld alpesi legelők, sötét fenyvesek, virágos rétek terűinek, holott fenn az ormokon örökhó csillog. E nagy hegyvidéket számos hegynyereg több csoportra és tömegre osztja. A szorosok és magas- latok könnyen elérhetők; némelyik egy órányi sétával is megjárható. Jóval nehezebb azonban a föléjök emelkedő csúcsokra följutni. Érdekes még meg- említeni, hogy a Dolomitokban fakadó források vize mind kristálytiszta, s