Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

70 csakhamar ismét újabb részleteivel lepjen meg, s e folyton váltakozó kilátások csodálata közben csaknem feledjük az Alpenbach gyönyörű víz- esését, meg a pusztító Lesach-patakot észrevenni. Végűi egészen eltűnik a Glockner az elébe tolakodó előhegység mögött, — s ime Kalsban vagyunk, a Glockner látogatóinak fó állomásán, mely takaros falunak ezer lakója közül a férfinép mind csupa kiszolgált, tényleges, vagy serdűlő vezető. Régebben a Glocknerre minden hegymászó (az 1818 után következő első évtizedből évenkint átlag 50, 1841 óta pedig 100) Heiligenblutból indúlt ki, mígnem 1853-ban a lienzi származású, vállalkozó szellemű ifjú Mair Józsefnek sikerűit Kals felől s a Rödnitz-gletcseren át az Adlersruhéra följutnia, miután előbb a Vanit-repedéstől is megkisérlette a hegy meg- mászását. Ezóta fordúlt Kalsra a Glockner-járók figyelme. A Defereggi-völgy körülbelül tizenkét óra járásnyi hosszú és szintén Hubennál torkollik. Bejárata rendkívül vadregényes és egyike a leggyönyö- rűbb alpesi útaknak. A keskeny szurdok azonban kevéssel odább kitágúl, s egy kies zöld terraszon Hopfgarten fogad bennünket. Most a völgy megint szűkűl, s végre utolsó helységébe, St. Jakob-ba érünk, mely egy harmadik terraszon fekszik. Innen már csak gyalogösvény vezet le a völgybe, mely előbb erdőségtől, majd alább alpesi mezőktől szegélyezve, egészen havasi jellegű. A völgy fontossága azonban kevésbbé tájrészleteiben, mint inkább lakosságának őseredeti sajátszerű viseletében és nyelvében van, melyből a szőnyegekkel, órákkal és szalmakalapokkal idegen földön való házalás közben sem engednek egy mákszemnyit sem. Majdnem egyközűen a Defereggi-völgygyei húzódik az Isel-patak öntözte Virgen-völgy\ a Tauerek vidékének legnagyobbszerű völgye. Való- ságos gletcserfalak tövében mélyedő gyönyörű medenczéjében, mely fölé a 3.492 méternyi hatalmas Röthspitze tornyosúl, fekszik Prägraten. Innen a völgy aztán Umbal-völgy néven emelkedik a Böwell-Alpes felé, melynek fő nevezetessége a Grossbachnak két, egymás fölötti s majdnem 300 méter magas lépcsőzeten bőséges áradattal lezuhanó esése. Innentől fogva a völgy még szűkebbé s folyton szorosabbá válik úgy, hogy egy keskeny ösvény is alig fér el a sziklafal mellett. E fal tövénél a Klára-kunyhó hívogat a Simony-csúcs (3.480 méter) és a Dreiherrn-csúcs (3.499 méter) meg- mászására. A fő út azonban a János főherczeg költségén épült János- kunyhótól vezet, nagyszerű kilátásokat engedve a Venediger hegytömegre s a Grossvenedigerre (3.673 méter).