Seite - 78 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

78 és jómódúvá a selyemhernyótenyésztés tette, mely a múlt század elejétől a mostaninak közepéig virágzott, azóta azonban immár a lakosság számát is apasztó szomorú mértékben hanyatlik. Valamint Trientnek a maga Fersinája, Roveretónak is megvan a maga Leno-ja, melynek vize, mint hajtó erő, engedelmes és kész szolga, de ha, mint 1882 őszén is, a záporesők megdagasztják, lánczát letépő rabszolgaként romboló ellenségévé válik a városnak. E folyó a Terragnolo és Vallarsa völgyekből eredő két, egynevű patakból egyesül s valamivel Roveretón túl megint két ágra szakad és egy vaskos hegytömeget fog közre, melynek délkeleti sarkán a 2.232 méter magas Pasúbio csúcs emelkedik. A Terrag- nolo-völgy szegény lévén mívelhető földben, lakossága is igen szegény; a Vallarsa ellenben, mely tájszépség tekintetében is különb amannál, jóval termékenyebb. Mind a két völgyben, nemkülönben a kettejöket elválasztó hegy előtt fekvő Trambileno községben is kihalt a német nyelv, s ma már csak néhány száz, de szintén tetemesen elferdített helynév van fönn belőle, így pl. ki ismerné föl hamarjában a mai Anghében (falu), Bracciavalle, Guarindole, Lolisbeck s más nevekben az egykori Langeben, Wasserfall, Bogenrinnele, Holzweg (ennek az olasz lo névelő került elébe) szókat? Tájképileg szép pont a Roveretótól keletre fekvő San Colombatio magas híd környéke. E hídon alúl az úgy nevezett inferno-ban (pokol) ömlik össze a két Leno; az egyik ág Terragnolo felől egy borzalmasan mély sziklaszorosból ömlik ki, melyen keresztül sziklaoldalba vájt új út vezet; a másik Vallarsa felől egy széles szirtfal előtt halad el, melynek közepén az alúlról megközelíthető San Colombano hajdani remetelak madár- fészek módjára látszik a sziklához tapadni. Az említett szakadék, valamint a remeteség mögött is záró zsilip van, mely, hogy elpusztíthatatlan és állandó maradjon, Rovereto fönmaradása érdekében nagyon kívánatos. Rovereto után a lefelé ereszkedő völgyben egymáshoz közel Lizzanella és Lizzana falvak következnek. E két falu közt emelkedett hajdan egy zord sziklafokon Lizzana kastélya, melynek helyén ma egy szerény falusi lak, meg néhány ódon szürke fal áll. Innen lehet a Slavini di Marco néven ismeretes és a déli szélén álló Marco falutól így nevezett 347 hektárnyi területű kő- és törmelék-sivatagot legjobban áttekinteni, melynek szanaszét heverő görgetegrakásai és kövecses mezői a Zugna-hegy lábától egész az Etschig, sőt tulajdonképen még azon is túl terjednek. Keserves munkával hódított a földmíves szorgalma e kopár talajon egy-egy kis darabka szőlő-