Seite - 80 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

80 A sziklafalakról vízporrá foszlott patakocskák omlanak alá; a falvak, tanyák és szétszórt házak, melyek télen át védtelenül álltak a hegyaljon, most neki vidulva simúlnak a fák sűrűdó lombjai alá. Olykor-olykor megkísérli ugyan még a tél elvesztett uralma visszahódítását s a hegyek tetejét be-behinti még hóval, de elég egy ragyogó napsugár, hogy e könnyű pehelytakaró megint eltűnjék. Májusban — a hosszú május hónapban, a mint a parasztok itt mondják — már nyugodtabbá válik a vidék képe. A szürke és a zöld közötti ellentét kissé szelídül ekkorra, s mind forróbban tűz a nap az égről, így tart aztán őszig, mikor a lomb lehull s a természet ismét álomba merül. Előbb azonban elpazarolja összes színeit a halvány zöldtől a világos sárgán és égő piroson át egész a sötét barnáig, majd ebbe is belefáradva, játékait elhányja és elszenderűl. Iserán alúl, a hol a hegység egész szélességében hirtelen és zord meredekséggel hanyatlik alá, nyugat felé egy meglehetősen tágas lapály nyílik, melyen Mori nagy község fekszik. Dél felől lépcsőzetesen ereszkedik alá az Etsch és a Garda-tó közt az olasz síkságig érő igen széles és zöldbe borúit Monte Baldo hegy tömb, melynek mindenfelé rétekkel és havasi legelőkkel borított lánczolatában legmagasabb a Garda-tó fölötti Altissimo, mely a tiroli oldalon 2.070 méternyi, az olasz részen pedig, hol Telegrafo és Monte Maggiore nevet is visel, 2.198 méter magasságig emelkedik. Brentónico régi falut, mely e hegyoldalnak egyik lépcsőzetén áll, alúlról a völgyből nem látni. A morii völgy hátterében, az éjszak felől fokokban aláereszkedő s falakkal megrakott Val Gr e sta végénél, zord szikla medrében a csínos kis Loppio-tó van ; e mellett halad el a Mori felől érkező országút és lóvonatú vasút, Nago magaslatain (320 méter) végig kanyarogva Riva és Arco felé. Várkastélyok ezen a termékeny vidéken sem hiányoznak; ilyenek : a CasteW Albáno Mori fölött és a sziklatömbökön álló Castel Corno ugyancsak Mori mellett, továbbá a Castel Baldo és Dosso maggiore a Monte Baldo lejtőjén, Gresta a hasonló nevű völgyben s még mások, melyek mind romok. Ala felé, a Monte Baldo keleti párkányán vannak a Castel San Giorgio romjai, s a Val Gresta fölötti hegy tetején egy, a néptől egyszerűen Castil-wak nevezett várkastély omladékai oly szédítő magas- ságban, hogy láttára az ember önkénytelenül is az „arces alpibus impositas tremendis" horatiusi szavakra gondol. Marcótól lefelé az Etsch-völgy a szélesen belenyomúló Monte Baldo miatt elszűkűl s úgy is marad jó darabon lefelé. Serravallén, a hol való-