Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

88 di Rocca. Mily csábító föladat a bátor hegyjáróra nézve e két óriás meg- mászása! Egy Terza nevű olasz pap tette e végre 1803-ban az első kísér- letet, de sikertelenül, mert egy gletcser-hasadékban lelte halálát. Utána sokáig nem igen mert senki a rosz hírbe keveredett Marmolata megmászá- sára vállalkozni, mígnem újabb próbálkozások után tudvalevőleg Grohmann Pál lett az első, ki 1864 szeptember 28-án a magasabb csúcsra csakugyan följutott. Azóta többen követték és sikerrel az immár megtalált úton. Sőt a trienti Alpes-egyesűlet egy tagja, a roveretói dr. Candlpergher Károly, 1883 nov. 25-én már téli időben is megjárta ez útat s a csúcson délben 17°R. hideget észlelt, mikor a hegy tövében fekvő Peniában csak 5°R. hideg volt. A Vernelt és a Sasso Vernalét a müncheni Merzbacher Gottfried mászta meg legelőször. A Marmolata legszebb képe, a mint az Alpesekben járatos és tapasztalt turisták állítják, az Ampezzo melletti Nuvolauról (2.573 m0 látható. Messze vidéken elterjedt népmonda szerint a Marmolata gletcsere helyén valamikor virúló rétek voltak. Egy odavaló paraszt azonban Nagy Boldog- asszony (aug. 15) napján daczosan gúnyolódva szénát takarított be csűrébe, mire havazni kezdett s addig esett a hó, míg az egész hegyet el nem borította s az ünnep vakmerő megszentségtelenítőjét örök jégrétege alá nem temette. Valsugana és Primiero (a Brenta vidéke). — Trienttől az út a Fersina mentén Civezzano előtt elhaladva Pergine felé emelkedik, mely takaros mezőváros egy magas zöld domb lábánál terűi el; fönn a dombtetőn egy régi püspöki kastély áll. A Fersina völgye a Passeier-völgyhöz hasonlóan lenn szűk, de fölfelé szélesen kiterjedő lejtős oldalain üdén virúló tenyé- szetnek ad helyet. Még vagy két mérföldnyivel tovább Fleims felé húzódó folytatásában több falut találunk, melyeknek németül beszélő lakosait „Mócheniu-knek híjják. A Fersina- és a Cembra-völgy között mind a kettővel majdnem egyközű irányban húzódik a Civezzano és Pergine közt meredeken emelkedő, szép erdők- és rétekkel virúló s nyaranta igen láto- gatott Piné-\ö\gy, melyben több falu s két szép és nagyocska tó van. Perginétől déli irányban két út vezet, az egyik jobbra a Caldonazzo-tó előtt halad el a hasonló nevű helységbe, a másik meg balra előbb egy völgyön át, aztán egy keskeny, kicsiny, de hosszúra nyúló tó mellett vonúl Levico városias tekintetű nagy községbe, melynek nevezetes ásványvizei és fürdői vannak. A két tó közt a Tenna nevű alacsony hegyhát emelkedik. E tavakból ered a Brenta vize s velők kezdődik Valsugana völgye, mely nevét állítólag az Euganeok régi népétől kapta.