Seite - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

98 később mint merész éjszaksarki útazó világhírűvé lett Payer Gyula volt. Azóta már számtalan hegymászó és tudós járt itt minden irányban, menedékházak keletkeztek s évről-évre gyarapodik e hegység irodalma. A Brenta-hegynek több oldalágra és völgyre tagozódó lánczolata, mely a Noéétól éjszak-déli irányban egész Sarcáig terjed, leghatalmasabb és legmagasabb emelkedés az Etschtől nyugatra húzódó mészhegységben. Alakzatokban való gazdagsága, tornyok, oszlopok, szarvak, bástya- és falkoronák, fürészfogak s ki tudná mind elsorolni, még mi mindenféle ido- mokban való dús változatossága tekintetében a legtapasztaltabb és járatosabb hegymászók tanúsága szerint bátran vetekedhetik a keleti Dolomitokkal. A legcsodálatraméltóbb részlete e hegységnek mégis a Bocca di Brenta nevű, 6 méter széles haránthasadék egy 300 méter magas sziklában, mely a lánczolatot éjszaki és déli részre osztja. Az e hasadéktól éjszakra és délre álló legmagasb, örök jég borította csúcsok elnevezése dolgában sokáig a legnagyobb zavar és vita uralkodott, míg a tridenti Alpes-egyesűletnek igen buzgó munkássága úgy vetett véget a zavarnak, hogy a Boccától délre lévő legmagasb csúcsnak Cima Tosa (3.179 méter), az éjszakinak meg egyszerűen Brenta nevet adott. 1882 május havában a Brenta egyik tornya 200 méternyi magasságból egy alantibb szirtfokra omlott le s innen aztán apró törmelékké zúzódva a Val di Brenta mélyébe hullott alá, a hol most több mint másfél óra járásnyi omladékrakás alakjában borítja a talajt. Szerencsére sötét esős éjjel történt e hegyomlás, mikor épen senki sem járt arra s így emberéletben nem tett kárt. Campiglio lakói azonban hallották az iszonyú robajt s nem kevesebbet hittek, mint hogy a világ vége jött el. A Brenta-láncz nyugati oldalára a legszebb kilátás, mely bár kissé korlátolt, de annál fönségesb és színekben annál gazdagabb s azért mégis az egész Rendena-völgyre s le egész az Idro-tó tükréig terjed, a már híressé is vált Sabbione (2.096 méter) tetejéről nyílik. E gyöpes tetejű csúcs Pinzolótól éjszakkeletre emelkedik s a nevezett helytől 3—4 óra alatt érhető el. Campiglióból sokfelé tehetni szép kirándúlásokat úgy a Presanella és a Brenta hegyekre, mint fél- vagy egész napi járó földre és rövidebb távol- ságokra. Kedvelt kirándúló hely a Campo di Carlomagno (1.618 méter), hol a monda szerint Nagy Károly táborozott volna, továbbá az ennél még magasabban fekvő Spinale fensíkja (1.896 méter). A kilátások helyről- helyre változnak; mennél magasbra emelkedünk, annál tágabb tér s annál több új meg új látvány tárúl elénk.