Seite - 99 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

99 Nem csoda tehát, ha Madonna di Campiglio évről-évre növekedő látogatottságnak örvend. Pedig még csak vagy harmincz esztendővel ez előtt is csupán egy szegényes kis korcsma állott a régi templomocska mellett, mely utóbbinak boltozatáról hálóban egy óriási mesés — sárkánytojás függött alá ! Ma a szerény kis csapszék helyén nagy és fényes alpesi fogadó áll, mely 1889-ben abban a kiváló szerencsében részesült, hogy nyolcz napra vendégei voltak a királyné Ö felsége és Mária Valéria főherczegnő Ó fensége, kik innen a kedvező időben naponkint kirándúlásokra mentek s egyszer egészen a Grostè hágóig elgyalogoltak. Azóta a Grosté-csúcs (2.557 méter) királyné Ö felsége engedelméből Mária Valéria főherczegnő nevét viseli. Vorarlberg. Azon sok ezer embertől eltérőleg, kik az Arlberg-vasút megnyílta óta ennek 10.250 méter hosszú alagútján mennek át Tirolból Vorarlbergbe, mi a hegy hágóján hatolunk át. Az alagút keleti bejáratánál lévő St. Anton helységből nem egészen két óra alatt a régi St. Christof telephez érünk, honnan a csekély emelkedésű úton néhány perez múlva a Duna és a Rajna vízválasztójához s ezzel Tirol és Vorarlberg határához jutunk. Egy magas feszület és a határoszlopok állnak ez 1.797 méternyi magas helyen. Az Arlbergi hágó egy hosszú hegynyereg, mely, mint tájkép, épen nem meg- nyerő. A tető gyér növényzete s az éjszaki oldala tőszomszédságában 2.800 méternyi magasságig emelkedő kopár dolomit-mészhegységnek hegyóriásai egészben komor, szinte rideg, csaknem sivár tekintetűek, mit csak alig enyhít kevéssé a gneisz-övhöz tartozó déli hegylánczolat erdősége. A nyári napokon is szüntelen fújdogáló csípős szellő sejteti, milyen lehet itt a tél s mit kellett kiállniok azoknak a munkásoknak, kiknek még kevéssel ez előtt is az volt a dolguk, hogy a kocsiútat járható állapotban tartsák. De nemcsak a vízválasztón és a politikai határvonalon, hanem egy másféle határon is átlépünk itt; ugyanis a bajor törzs területéről az alemannéra jutunk s Tirol után csakhamar tetemes különbséget veszünk itt észre nyelv- ben, viselet-, építkezés- meg sok más egyébben. Az út még jó darabig meglehetős egyenesen halad, utóbb aztán, bár alig észrevehetőleg, ereszkedni kezd. A lefelé vezető s nagy kanyarúlatokkal kigyódzó út elejéről a Kloster-völgy nyílik meg előttünk. A kép előterében egy szegényes falucskát látunk az Erzbergről jövő lavina-omlások ellen 13*