Seite - 108 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

108 út vezetett, minthogy akkor még egészen a tóba nyúlt be a sziklafok, s ez a megerősített útszoros — Klause — volt akkoriban bevehetetlennek tartott védvára a városnak, melyet azon kivűl a déli oldalon még a Hohenbregenz nevű fellegvár is oltalmazott. Lindaun, a bajor szigetvároson túl a termékeny sváb dombvidéket, meg ennek keleti alján a lassankint mélyedő Leiblach-vőlgy szelíd hajlású teknőjét pillantjuk meg, melynek folyócskája a tartomány s egyszersmind Ausztria határát jelöli. A völgy rétjei, szántóföldjei, mezői és gyümölcsös- kertjei közül Lochau és Herbranz községek templomtornyai emelkednek ki. Lindau közelében, a lapályos tóparton Mererau kolostor terjedelmes épület- csoportja, az Achén túl pedig a nagy kiterjedésű Hard falu fekszik, melynek élénk fakereskedése és ipara van ; a Fussach torkolatához közel hasonló nevű falu áll, mely már a középkorban s egész a legújabb időkig is fontos kikötő- hely volt, minthogy az árúszállítás útja Lindau felől a tavon keresztül Fussach felé irányúit s innen indúlt aztán a Rajna mentén tovább. Belebb a Rajna mellett, ott, hol a folyó szorosan a svájczi hegyekhez simúl, Höchst és Lustenau nagy faluk következnek, melyek sok gabnancműt termesztenek és géphímző-iparral foglalkoznak, de utóbbi időkben a gyakori árvizek miatt csaknem végpusztúlásra jutottak. Végre dél felé a Rajna völgyébe látunk be; a völgy mögött az Alpesek bérczei emelkednek, melyek közt legszembe- tűnőbb a „Drei Schwestern" szép alakzatú hegytömege. A Rajna-völgy a svájczi Mayenfeldtől a Bodeni-tóig legnagyobb mélyedése az egész éjszaki Alpes-övnek. A völgy meglehetősen egyenes irányú és nem csekély szélességű levén (hoszsza 58 kilométer, melyből 30 kilométer Vorarlbergre esik; szélessége 2—10 kilométer), általa igen tanúlságos betekintést nyerhetünk az éjszaki öv belső lánczolataira, kezdve a Bodeni-tó keleti partjának neogen-képződményén s a Flysch- és krétaövön áthaladva egész a mészalakúlatokig, melyek délen minden kilátást elzárnak. A mily érdekes azonban e völgy a geologusra nézve s a mennyire gyönyör- ködtetők még a nem szaktudós útazó szemében is a változatos tájképek: ép oly kevéssé vídámító helyenként, különösen alsó részeiben, magának a Rajna-völgy fenekének a szemlélése. Ez ugyanis nem egyéb lemosott üledéknél, mely évezredek során folyton előbbre nyomúlva, a Bodeni-tavat egész mai délnyugati határáig szorította hátrább. S a ki e vidéket nem csupán a vasúti kocsiból pillantja végig, hanem az országútaktól félreeső gyalogösvényeken járja be, az bizony gyakran messzire terjedő fertőket