Seite - 119 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

119 deken kihajló sziklák alatt fordulnak elő; Rovereto közelében és Vezzano mellett még az őzönvízi gletcsermalmok üregeiben is fedeztek föl ilyeneket. Kőfegyverek és eszközök használatára akadni még az alsó Etsch-vidék- nek sok más telephelyein is, de azok későbbi korbeliek, más nép és más műveltség emlékei. Az azokban talált tárgyak ugyanis föltűnően megegyeznek a Po-síkság czölöpfalvainak, az úgy nevezett terramaréknak lelt tárgyaival, így nevezetesen itt is előfordulnak a terramarékat annyira jellemző félhold- alakú edényfülek, melyeket az olasz régészek ansa lunata-knak neveznek. Bár még ezen újabb telepesek műveltsége is nagyon kezdetleges volt, mégis nagyon felülmúlja az a neolith-korbeli vándor vadász- és pásztortörzsek műveltségét két tekintetben, hogy t. i. a terramare-lakók már ismerték az érczöntést, meg hogy földmível'ók levén, állandó lakhelyük is volt. A Po-síkság czölöpökön épült falvait, — miként Helbig W. meggyőzőleg kimutatta — az italicusok alapították mindjárt az apennini félszigetre való benyomúlásuk után. Ezen proto-italicusok (vagy umbrok, mint azon törzs után, mely Felső-Italiában állandóan megtelepedett, szintén nevezik őket) a ligurokat részint a félszigetnek éjszaknyugati sarkába szorították, részint leigázták és magukba olvasztották. Tulajdonképi terramarékat mindamellett eddig Tirolban bizonyossággal még nem állapítottak meg és igazi czölöp- építményeknek is csak bizonytalan nyomaik vannak. A szóban forgó legrégibb bronzkori telepítvények magaslatokon és hegyoldalakon mutatkoznak. Mindamellett okvetetlenül a proto-italicusoknak kell azokat tulajdonítanunk, mert egészen hasonló telepítvényekre akad- hatunk a Pótól éjszakra az Alpesalji hegyeken is, melyekre nézve jellemző, hogy ott kőeszközök és fegyverek szintén nagyobb számban találhatók, mint bronzból készültek, holott Emilia czölöpfalvaiban épen ellenkezőleg van a dolog. Az italicusok az apennini félszigetre való bevándorlásuk idején még nyilván meglehetősen csekély műveltségűek voltak és csakis a Po síkságán való hosszas tartózkodásuk után jutottak magasabb értelmi fejlő- désre, más részt pedig csakis a felső-italiai tóvidéken és mocsaras lapályokon mentek át arra, hogy lakásaikat czölöpzetre építsék. Tirol éjszaki részén, a középhegység terraszain szintén akadtak kezdet- leges lakhelyek nyomaira, melyek ugyanazon időből valók és körülbelül ugyanazon művelődési fokra mutatnak, mint a tartomány déli vidékein talált telepítvények. Vajon van-e ezek közt néprajzi összefüggés is, ezúttal még meg nem állapítható.