Seite - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

121 temetkező helyein lelt tárgyak igen szoros viszonyban állanak egymással. Különösen érdekes azonban, hogy az itt lelt tárgyak közül több még hatá- rozottan terramare-typusú s így föl kell tennünk, hogy a régi proto-itali lakosság őstörzse még ebben a korszakban is hatalmában tartotta korábbi lakhelyeit és csak lassan fogadta el az újabb művelődés formáit. Az éjszak-tiroli urna-temetők közül legelsőbben a Matrei és Wörgl hely- ségieket ásták ki. Sajnos, hogy ezekről pontosabb tudósításaink nincsenek. Mindamellett az insbrucki múzeumban levő tárgyakból kitűnik, hogy ezek a temetők egy részt még a tulajdonképeni bronzkorba nyúlnak vissza, más részt a római uralom idején is még temetkező helyek voltak. Az italiai művelődés hatása itt is félreismerhetetlen, de épen nem oly élesen és hatá- rozottan felötlő, mint Pfattenben; viszont egészen olyanok is vannak köztük, mint a svájczi czölöpépítményekben, Dél-Németországban és Ausztriában lelt tárgyak. Szintén ily hasonlóság ismerhető föl az Innsbruck melletti Hötting és Völs gondosan átkutatott urna-temetőinél is. Emezeknél mégis a legtöbb sírnak tartalmán a bronzkor stílusa látható. Jellemző egyebek közt még a fibuláknak csaknem teljes hiánya is. Az egyetlen ismeretes példány olyanféle egyszerű alkatú, a milyen a tulajdonképeni bronzkori telepeken, pl. a peschierai czölöpépítményekben fordúl elő. E helyen nagy számmal vannak a fibulát mintegy helyettesítő egyenes tűk, melyeket részint haj- tűzésre, részint a ruházatnak összefoglalására használtak. Más egyéb eszközök is ugyanilyen typusúak, pl. a karpereczek, kések, kivált pedig egy igen jellemző kétpengéjű borotva, stb. Több körülmény azonban, pl. hogy olykor vasfélék és hallstatti jellegű bronz tárgyak is fordúlnak elő, továbbá hogy más sírmezők vaskori leleteivel az edényformák és a sírba helyezés módja tekintetében megegyezők, a mellett bizonyít, hogy a völsi és höttingi temetők sem olyan régiek, mint a milyeneknek látszanak. Ezek a vidékek távolabb estek az italiai művelődés hatásától és általában nem is valamely közlekedési vonal mellett feküdtek. Az a fő út, mely az Etsch vidékét a Brenneren át az éjszakkal összeköté, elkerülte azt a helyet, a hol később Innsbruck virágzott föl, s Matreiből egyenesen a középhegységi terraszon át ment a halli sóbányákhoz s onnan tovább az éjszaki alpeselvi tartományba, így történt, hogy ezen gyér forgalmú helyek a bronzkorbeli fejlettség fokán állottak még akkor is, mikor a tartomány déli részén kedvezőbb közlekedés mellett már régen elterjedtek a két fémet használó új művelődés formái. A vasat természetesen még délen is sokáig csak kis mértékben használták. V. 16