Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

124 csúcsai között. Voltak ájtatossági helyek a magányos erdőségben is, melynek félhomálya és titokzatos zúgása az istenség közellétét sejttette. A legtöbbnyire csak fából ácsolt, ritkán kőből rakott templomocskák falaira, vagy a közeli fákra a segedelmet kereső zarándok vasból kovácsolt vagy bronz lemezből metszett (S. Zeno és Mechel, Nonsbergen) durva készítésű állat- és ember- alakokat, avagy emberi tagokat utánzó formákat akasztgatott, és fény- áldozatúl (a naptányér jelképe gyanánt) körbe rakott sok kanóczú mécseseket is gyújtott (Obermauern, Virgen mellett). Ezeken a régi áldozati helyeken ma sok helyt búcsújáró templomok, Kalvária-kápolnák és feszületek állanak, a pogány fogadalmi képeket és mécsáldozatot pedig a keresztények váltották föl, melyek külsőleg sokban hasonlók ősrégi mintáikhoz. A rhäti lakosok kézművessége a korhoz képest már magas fokon állott. A fazekasságról igen jó tájékoztatók az urnatemetők, melyeknek számos és különféle edényeit mind helyben készítették. Technikailag ez az ipar ter- mészetesen még nem volt valami különösen fejlett. A fazekas korong használatának nyoma sincsen; az edények, a legnagyobb hamvvedrek is, mind puszta kézzel idomítvák, s az agyagot, hogy szilárdabbá tegyék, durva homokkal keverték. Az edények külsejét lapátka-szerű eszközökkel simították, és vagy épen nem, vagy csak kevéssé égették ki. Festés sehol sem fordúl elő, máz természetesen még kevésbbé ; a kisebb edényeknek gyakran úgy adtak fekete színt, hogy az agyagba szénport, vagy ritkábban graphitot kevertek. Más részt azonban meglepő az edények különfélesége, alaki szépsége és díszítésbeli gazdagsága. A tulajdonképeni hamvvedrek közül kiváló főleg az a fajta, melynél az edény nyakának szélesen kihajló karimáját csavart oszlopocskák támogatják, az urna öblét pedig belülről kifelé nyomott, concentricusan rovátkolt dudorok és gazdag vonal-díszítések ékesítik. Igen csínos alakúak és ízléses ékítésűek a kupa- és korsóalakú halotti edények, és csodálkozhatunk ezen edények falának finomságán és egyenletes vastagságán, ha meggondoljuk, hogy azokat korong nélkül készítették. A szöv'óipar készítményeiből csak nagyon gyér szövet-lenyomatok maradtak fönn a hamvak melletti fémtárgyak rozsdájában. Mégis világosan megkülönböztethetünk finomabb és durvább, valószínűleg gyapjúból és lenből való szöveteket, sőt azok különféle mintázatát és szövési módját is. Széppé és festőileg kecsessé az öltözetet a kiválóan kedvelt bronz ékességek használata tette. A déli és keleti szomszédos törzsek fényes pom-