Seite - 125 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

125 pázásáról és ragyogó gazdagságáról a tiroli hegyek szegény pórnépénél természetesen szó sem lehet; de gyermekies öröme telt ennek is a ragyo- góban és fénylőben, s a legszegényesebb sírban is vannak nyomai a csillogó apróságoknak. A leggyakrabban előfordúló ékszerfélék mindenekelőtt a legkülönfélébb alakú fibulák ; aztán az egyenes, gyakran jókora hosszú, sokféleképen idomított gombú tűk (kiváltképen jellemző erre a vidékre nézve a mákfej-alak); karra való karikák, simák, csavartak és kígyó- alakúak; vékony bádogból készült széles és karczolatos czifrázatú karpántok, Moritzingből való bronz-edénytöredókek, sisak ós kard. gyűrűk és fülbe való karikák. Nyak- és melldíszűl lánczocskák, csörgő bádoglapok és dróttekercsek, ritkábban borostyánkő- és üveggyöngy-füzérek szolgáltak. A nemes fémek közül nagy ritkán akadunk finom, aranydrótból való tekercsekre; ezüst egyáltalán nem fordúl elő. Derekuk köré egyszerű vagy stilizált záró kapocscsal ellátott bőrövet csatoltak, olykor az ilyen öv egészen, vagy csak mellső részén trébelt, vagy vésett díszítésű bronz- bádog-lapocskákból állott. Sajátságos félgömbszerű bronz kupakocskákra is találnak gyakran, melyeknek hegyei visszafelé görbültek; igen valószínűleg ezek is bőrövek díszítéséhez tartoztak. A mostani tiroli parasztoknak bronz és ónszögekkel kivert bőröveiben talán ezen ősrégi viseletnek némi emlékét szemlélhetjük.