Seite - 139 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

139 Erre mutat az is, hogy sok község neve a római runcare (irtani) szóból képződött. A népies szokásoknak még a félreeső vidékeken is római jellege lett. így a „Badeln" még félreesőbb tájakon, pl. a Pusterthali Olang mellett, Bergfallban is már igen korán szokásos lehetett, mert ó-kori szokás szerint a gyógyító forrásba dobott római pénzekre találtak itt. A római naptár meghonosodásával római módon ülték meg a természeti év ünnepeit ; így tartották Nonsbergen az „ Ambarvalum"-okat, vagyis bőséges aratást könyörgő körmeneteket. Mikor utóbb a birodalmat a barbárok beütései kezdték is zaklatni, a mellékvölgyek lakosai még biztosan érezték magukat, így Ennebergben és Grödenben az „elladinosodott" népesség mind máig fönmaradt. Egyebütt, a hol ma németül beszélnek, a ma is meglevő számos rómaias helységnév (így Pontiggl, Pontlatz, Rungatt, Lavatsch, stb.) azt mutatja, hogy itt valaha az egész lakosság „ladin" volt, nemcsak déli, hanem éjszaki Tirolban és Vorarlbergben is, miről későbbi időkből részben még irodalmi bizonyítékok is vannak. Ezekre támaszkodnak Steub Lajosnak a rhät helyneveket és néprajzot illető remek tanulmányai. Ekként nyúlik vissza a római korba Tirolnak az a néprajzi állapota, hogy az olaszúl beszélő Olasz-Tirol saját külön helyzetet foglal el, míg ettől éjszakra a „ladinok" ama korszaknak a történelmi képviselői. Tirol vallása is a római időből ered, mert a kereszténység a IV. századtól fogva lett itt országos vallássá, mely a világbirodalomnál tovább élt és annak művelődési törekvéseit folytatta. Az utóbb is még fennállott egyházkerületi fölosztás a Diocletian- és Constantin-korszak birodalmi szervezetével egyezik, ezzel vág össze Curia és Sabiona püspökségek kikcrekítése, s a mediolanumi és aquilejai érsekségek fönhatósága alá való beosztása is. Az is, hogy mind máig a Ziller a határ a brixeni és salzburgi püspökségek között, arra látszik mutatni, hogy egykor ott szögellett össze Rhätia és Noricum provincia. Ezen egész terület politikai helyzete különbözött attól, melyet utóbb a középkorban elfoglalt, mert a déli, nem pedig az éjszaki rész gyakorolta az uralmat. A fordúlat akkor kezdődött, mikor a provinciák Italia uralma alól fölszabadúltak, de e fordúlatnak századokra volt szüksége, míg látható eredményei lehettek. Odovacar és Theodorich uralma még kétségkívül folytatása a nyugatrómai császári uralomnak, és a középkort csak úgy számíthatnók az ő koruktól, ha bizonyos volna, hogy már ekkor telepedtek ide germán néprajok, melyek e fölszabadító munkában részt vettek. — Eddig tart a ma Tirolnak nevezett tartomány történetének első korszaka. 18*