Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

143 Eisack vidék, a Pusterthal legnagyobb része községeinek egyes szakaszai; a Vintschgauban és Meran vidékén nevök Technei (decanatus); mindkettő régi név s amaz a legrégibb gazdasági állapotokra mutat, de mindkettő határozottan közép-kori alosztályokat jelez, melyek középpontjai kápolnák voltak. A legnagyobb hatást azonban a románok egyházi élete gyakorolta a germánok vallásos nézeteire ; a már századok óta keresztény román lakossággal való szoros érintkezésben s a szilárd egyházi szervezet mellett, noha nagy részt még pogányok, kisebb részben áriánusok voltak, természet- szerűen gyorsan meghódította őket a keresztény egyház. így az országban lakó bajuvárok valószínűleg sokkal hamarább megkeresztelkedtek, mint a bajor síkságon élő törzsrokonaik ; a longobárdok pedig tudvalevőleg még a VI. század végén az arianismustól a katholikus egyházba tértek át. Legtovább a keleti Pusterthalba bevándorló szlávok ragaszkodtak ősi isteneikhez, mert az ő megtérésükről csak a VIII. század utolsó negyedében, Innichen kolostor alapítása alkalmával (772) van szó. Hogy a románok még nagyobb hatást nem gyakoroltak az új lakosságra, annak oka az, hogy egy részt maguk is elváltak italiai nyelvrokonaiktól, más részt meg az, hogy a germánok összeköttetésben maradtak az országon kivűl élő törzs- rokonaikkal. Mert míg a gót katona-királyok alatt az ország összes részeinek ugyanazon királyai voltak, mint Italiában, most Tirolnak a bajuvárok által megszállt völgyei Bajuvária herczegség alkatrészét tették, melyhez később a Pusterthal szláv részei is jutottak; ellenben Dél-Tirolnak a longobárdok által megszállt vidékei Trient herczegség névvel a longobárd királyságba kebeleztettek, Vintschgau pedig Churrhátiával maradt szorosabb kapcso- latban. Az ország ezen fölosztása a néprajzi állapotok fejlődésére fölötte fontos következményekkel járt. A longobárdok kezdtek a sokkal számosabb románokkal egy néppé, olaszszá összeolvadni, ellenben a bajuvárok nemcsak megtartották nemzetiségűket, hanem germanizálni is kezdték a meghódított románokat. A germán ó-kornak egyik legértékesebb tiroli emlékét csak legújabban tárták föl a civezzanói sírmezőben ; Civezzano falu Trienttől keletnek fekszik s az ott kiásott emlék, egy longobárd fejedelmi sir, szokatlanúl dús tarta- lommal. Ez első sorban a párját ritkítóan pompás koporsó-borítékból, „első rangú műrégészeti cimeliából", továbbá csatokból és szíj borítékból, egy gazdagon díszített nagy keresztből, rendkívül ritka brokátmaradványokból, mindenféle fegyverből, karpereczből, ollóból és edényből áll.