Seite - 147 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

147 már övé volt Tirol nagy része, s ezzel megvetette Tirol grófság első alapját, mely ez okból méltán nyerte az ő ősi várától a nevét. A Trient fölötti védnökséghez megszerzé a brixeni egyház fölöttit, Vintschgau grófsághoz s az Etsch és Eisack vidékén levő grófsági részterületekhez pedig ugyanott egyéb kerületeket; számos Eppan-féle hűbért kerített hatalmába, gyarapí- totta hatalmát Trient grófságban és a kihalófélben levő Andechsekkel szoros összeköttetésbe lépvén, összes tiroli jószágaiknak örököse lett. Vejével, Tirol vára. II. Ottó meráni herczeggel együttesen arra kényszerítette (1241) Egno brixeni püspököt, hogy kettejöknek adja hűbérűl azon egyházi javakat, melyeket előbb külön-külön bírtak. A trienti és churi püspökök a maguk hűbéreit már előbb III. Albertre és leány-, valamint fiági örökőseire ruházták ; ezenkívül a trienti püspök az 1248-ban elhunyt Ulten Henrik gróf összes javait is neki adományozta. így az utolsó Tiroli gróf II. Ottó herczeg halála után (1248) az Andechs és az Eppan családok birtokait egyesíté a magáéval s halála után (1253) két leányára, Adelhaidra és Erzsébetre, hagyta örökül. Örökségének két veje, I. Meinhard görcz-tiroli és Gebhard hirschbergi grófok közt történt megosztása a Tirol várában székelő urak hatalmát komolyan 19*