Seite - 149 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

149 Lengyelország királya, lépett III. Henrik püspökkel egyezségre, melyben néhány kerület kivételével visszaadta neki Trient herczegséget. Henrik királynak nem volt fia, így birtokai, köztük a birodalmi hűbérek is, leányaira néztek ; ez okból a leghatalmasabb német fejedelmi családok : a Luxemburgok, Wittelsbachok és Habsburgok versenyeztek kegyeiért. Uralkodása különben végzetes volt a tartományra nézve, mert gyöngesége és pénztelensége miatt a nemesség addig sohasem ismert hatalomra emel- kedett s teljesen szabad nemességgé vált, mely két csoportra, a földesurak és lovagok csoportjára oszolva állt az uralkodóval szemben. De a nemesség Egno brixeni (1248) és Sándor trienti (1424) püspökök pecsétjei. mellett még egy másik rend is folyton emelkedett a XIII. században és a XIV. század első tizedeiben, t. i. a polgárság, mert ama kevés városhoz (Trient, Bozen, Brixen, Klausen), mely régibb időből származott, ekkor több új csatlakozott: Innsbruck, Meran, Sterzing, Hall, Glums, Rovereto, Riva és másoki melyek uraiktól sokféle kiváltságot nyertek. Henrik király veje és utóda, János Henrik cseh király, Karinthiát elvesztette a Habsburg-család javára ; de testvére, Károly, ki a kormányzat- ban támogatta, megmentette neki a császár és az osztrák herczegek elleni küzdelemben Tirolt. Csakhogy elszánt föllépése s a cseheknek az országos állásokban való alkalmazása elégedetlenné tette a tiroli nemességet, más részt Henrik személyes gyöngeségével és durvaságával elidegenítette magától