Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

150 nejét, Maultasch Margitot. A feleség egyesűit tehát a nemességgel urok elűzésére, mi az első meddő kísérlet után sikerűit is; Margit a császár fiához, Lajos brandenburgi őrgrófhoz ment nőúl s a nemesség beleegye- zésével férjét tette a tartomány fejedelmévé. De, minthogy ez is idegeneket ültetett a főbb állásokba, a nemesség újra elégedetlen lett s a trienti és churi püspökökkel támogatta luxemburgi Károlyt, ki betört a tartományba, az Etsch völgyén diadalmasan vonult egész Tirol váráig, azt ostrom alá fogta, Meran és Bozen városokat pedig fölperzselte. De Margit férje távollétében vitézül védte ősi várát, s mikor Lajos haza tért, Károly távozni kényszerűit. Lajos szigorú törvényt ült az engedetlenkedő nemesség fölött s azután nem is történt több lázadás, noha Lajos gyakran távol volt az országból, sót Margittal való házassága s a kiközösített császárral való érintkezése miatt az egyház közösségéből is kirekesztetett, Tirol pedig interdictum alá helyez- tetett. A paraszti rend ekkor lett először szabadabbá. Minthogy Lajosnak és Margitnak csak egy beteges fiók volt, II. Albert és fia, IV. Rudolf osztrák herczegek kegyöket keresték s a pápai udvarnál az egyházi átok alól való föloldásukat kieszközölvén, rá vették Margitot, hogy gyermek nélküli halála esetére őket tegye örököseivé. Ez az eset csakhamar bekövetkezett, mert Lajos halála (1359) után csakhamar fia, III. Meinhard is elhúnyt. Erre Margit, ki néhány hónapig maga uralkodott, még életében átadta Tirolt IV. Rudolfnak. Ez 1363 szept. 29-én Bozenben számos nemes s az alsóbb rendek képviselőinek jelenlétében történt, a mikor a herczeg ünnepélyesen biztosította a tartomány összes szabadságait. Rudolf herczeg a trienti püspöktől, kinek visszaadta a brandenburgi Lajos által megszállt püspökséget, számos igen fontos engedményt nyert, melyek a püspökséget teljesen függővé tették a Tiroli gróftól. A bajor herczegek abbeli kísérletét, hogy Tirolt elragadják a Habsburgoktól, Rudolf és testvérei, III. Albert és III. Lipót, szerencsésen meghiúsították s a schärdingi béke örökre biztosította nekik a tartomány birtokát. De a későbbi mozgalmakban egyes nemesi családok, a Rottenburgok, Gufidaunok és Starkenbergek nagy hatalomra vergődtek s III. Lipót fiai az országnak fontos kiváltságokat adtak; a nemesség az elefánt-szövetségben egyesűit, hogy a szerzett hatalmi állást erőszakkal is megoltalmazhassa, míg a churi, brixeni és trienti püspökök az egykori hatalom és önállóság visszaszerzésére törekedtek. De IV. Frigyes (az üres zsebű) herczeg (1405 —1439), ki előbb testvérbátyja IV. Lipót mellett, azután egyedül kormányozta Tirolt s a