Seite - 151 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

151 herczegi család tiroli ágát alapította, ismételt küzdelmek után elhárított minden veszedelmet. Visszakényszerítette a trienti és brixeni püspököket a régi függó viszonyba, megtörte VI. Henrik, az utolsó Rottenburg hatalmát s megfosztotta őt összes váraitól és uradalmaitól. Az Etsch vidéken nagy számban élő nemesség veszedelmes szomszédságából úgy vonta ki magát, hogy székhelyét Tirol várából Innsbruckba tette át s Meran helyébe e várost tette fővárossá. De, midőn XXIII. János pápának segítséget nyújtott, hogy Constanzból Schaífhausenbe szökjék, nagy veszélyeket idézett föl magára. A zsinat az egyházból, Zsigmond király a birodalomból közösítette ki s „Pénzes" Zsigmond arany forintja és ezüst garasa, IV. Frigyes herczeg pénze és II. Meinhard gróf húszasa. országaitól megfosztván, fölhívta ellenségeit, hogy foglalják el azokat. Frigyes személyes szabadságát is elveszté s tíz hónapig sínylődött fogság- ban. De bátorsága és népének hűsége megmentette őt a végső szükségben. A fogságból megszökvén, Tirolban polgároknál és parasztoknál a legtevé- kenyebb támogatásra talált a fivérével, Ernővel folyó küzdelmében, ki a nemesség segítségével akarta a tartományt hatalmába keríteni. De végre is le kellett mondania Tirolról, melyet Zsigmond király ismét Frigyesnek adományozott. A nemességgel, főleg a Starkenbergekkel s nagy számú párthiveikkel új küzdelme támadt ugyan, de Frigyes maradt a győztes és összes jószágaikat lefoglalta. Hasonló kedvező elintézést nyert a trienti püspökséggel fölmerült viszály is, mely püspökség ekkor Massoviai Sándoré, Cimburga berezegnének, Ernő herczeg nejének rokonáé volt.