Seite - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

158 s mihelyt trónra lépett, a vele barátságban élő bajor herczegek példáját követve, erélyesen megkezdte az ellenreformáczió munkáját. Vérontásra nem volt szüksége; elég volt az országból való kiútasítás, a testi büntetés és fogság, melyeket azonban nagy számmal s kisebb kihágás esetén is alkalmazott. A lutheránus külfölddel való érintkezés szigorú felügyelet alá helyeztetett, az országban gyakran kutatták a gyanús könyveket; ezeket megsemmisítették s katholikus ima- és ájtatossági könyvekkel pótolták. Kiváló figyelmet fordított a főherczeg a papság erkölcsi emelésére és javí- tására, a melynél akkor nagyon szomorú állapotok, még egyházi és vallásos dolgokban is elijesztő tudatlanság, ágyasság és más bűnök harapóztak el. Példája és intései arra ösztönözték az egyházi főhatóságokat, hogy ők is fáradozzanak e visszaélések megszűntetésén. II. Ferdinándnak ez iránybeli tevékenységéhez a brixeni és trienti püspö- kökkel fölmerült nehézségek szerencsés elintézése, Arco grófság bekebelezése, hol zavargások támadtak, a tiroli országos rendtartás megújítása, rendőri törvény alkotása járúltak. Még fontosabb volt a művészet és tudomány iránti érdeklődése. Fényes udvartartás, ünnepélyek és játékok kedvelője levén, a művészetnek bő alkalmat adott a virágzásra. Ősei iránti kegyeletből befejezte I. Miksa síremlékét az udvari templomban, hol a maga és első neje, Filippina számára szintén emelt síremléket; első neje részére Ambras várát is átalakíttatá s ott helyezte el a festmények-, fegyverek-, edények- s más régiségekből álló gazdag gyűjteményt, mely ambrasi gyűjtemény névvel világhírűvé vált. De udvartartása s művészetpártolása nagy kiadásokkal járt, s minthogy azokat az ország közjövedelmei nem fedezték, Ferdinánd jószá- gokat, várakat, uradalmakat volt kénytelen elzálogosítani s adósságainak tetemes részét a rendekkel vétette át. Elhúnyta (1595) után II. Rudolf, mint a császári ház feje, vette át családja részére néhány évre az uralmat; azután testvéröcscse, Miksa, a német lovagrend nagymestere kapta önálló fejedelemségképen. Erélyes és ájtatos uralkodó volt, ki az ellenreformáczió művét végkép befejezte; bölcs takarékossággal s más alkalmas eszközökkel igyekezett az államháztartást rendezni s szívén viselte a honvédelem javítását is. Szerződésileg szabályozta a trienti és brixeni püspökök hadjutalékát s terveinek a rendeket is igyeke- zett megnyerni, melyek méltányolva jó kormányzatát, szívesen támogatták. Miksa korai halála (1618) után II. Ferdinánd császár Tirolt és kapcsolt részeit fivérének, V. Lipótnak adta át, eleinte csak kormányzás czéljából,