Seite - 164 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

164 két-három zászlóaljból álló országos ezred szervezésére kellett magukat elhatározniok. Ezek toborzása az országban történt ugyan, de szükség esetén a határokon kivűl is alkalmazták a csapatokat ; a költség felét az ország viselte. Később ez ezredhez még egy járult s a népfölkelés is újjá szervez- tetett, mely czélból minden fegyverfogható embert összeírtak. De a tiroliak annyira irtóztak a katonai kényszertől, hogy az országos ezredet nagyobb részt külföldi katonákból kellett összeállítani. Ennek következtében a hét éves háborúban csak igen kevés tiroli küzdött a harczmezőn, s az ország — kivéve az osztrák örökösödési háború első éveit, mikor az éjszaki határ volt fenyegetve, — Mária Terézia egész uralkodása alatt teljes nyugalmat élvezett. Ez idő folyamán számos újítás történt. Az első az országos hatóságokat érintette. A titkos tanács s az alája rendelt kormány és udvari kamara helyére a repraesentatio és az udvari kamara lépett, de csak rövid időre, mert csakhamar ezeket is a gubernium váltotta föl, melynek élén a kor- mányzó állt. Ez új hatóságoknak sokkal tágabb volt a hatáskörük, s hogy még inkább bővüljön, a császárné hat kerületi hivatalt szervezett, melyek által az országos hatóság beleavatkozhatott a rendi hatóságok dolgaiba. Számos ügykört is a politikai hatóságokhoz vont; így a rendőri tevékenység kiterjesztetett s reá bízatott az egyházi és kegyes alapítványi vagyon kezelé- sének ellenőrzése. Egészen új közigazgatási ág volt az iskola- és oktatásügy vezetése. A császárné első sorban a főiskolát, azután a középiskolát, melynek tantervét a görög és latin fölvételével bővítette, helyezte állami felügyelet alá. Az 1677 óta fennálló innsbrucki egyetem védnöksége a kormányzóra, a hat országos gymnasium vezetése és ellenőrzése, valamint az Innsbruckban akkor állított nemesi convictus a legfőbb országos hatóság egyik osztályára, a tanügyi bizottságra ruháztatott. Ugyanez kapta a népiskola fölötti főfel- ügyelet jogát, melyet maguk a kerületi hatóságok ellenőriztek. A császárné a legnagyobb mértékben gondot viselt a népiskolára, melynek tulajdon- képeni megalapítójáúl Tirolban őt tekinthetni. Voltak ugyan már a XV. és XVI. században iskolák a nagyobb helyeken, csakhogy a XVI. század későbbi folyamán hanyatlásnak indúltak, a kis helyeken pedig épen nem volt iskola. A XVI. század végén s a XVII-nek elején a népoktatás Tirol számos vidékén szertelenül rosz lábon állt, s városban és falun sokan nőttek föl még a legelemibb hitoktatás nélkül is. Ez megszűnt ugyan a vallásos élet föllendülésével, de más mint vallásos oktatásban a gyermek falun a legritkább