Seite - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

166 Nem oly nagy változást idéztek elő Mária Teréziának az igazság- szolgáltatás terén eszközölt reformjai. Mivel abbeli terve, hogy általános polgári törvénykönyvet alkosson, nem valósult, megelégedett azzal, hogy egyes rendeletekkel javítsa az elavult állapotokat. De az új bűntetőtörvény Tirolban is életbe lépett. A császárnénak abbeli törekvése, hogy az alsóbb osztályok helyzetét javítsa, itt kevesebb sikerű volt, mint más tartomá- nyokban. Tirolban a szabad paraszt osztály soha sem veszett ki egészen, a XVII. század folyamán s a XVIII-nak első tizedeiben pedig az egész paraszt lakosság helyzete szembetűnően jobbra fordúlt. A nagyobb rész még fizetett ugyan adót a földesúrnak s különböző robotot végzett, de ez csak kevés vidéken volt túlságosan terhes; gyakran pedig kevésbbé tehernek, mint inkább a jobbágyi viszony jelképének lehetett tekinteni. A parasztságnak nem csekély része teljesen szabad birtokos volt, sőt nemesi jószágot és várakat is bírt. Mert a nemesi rend a XVII. század első fele óta egyre hanyatlott, s egy várat a másik után, egy jószágot a másik után adott ki kezéből. Mint a parasztság, úgy a polgári osztály is emelkedett, ámbár egyes városok a XVII. század megpróbáltatásait nem heverték ki, főleg azok, melyek virágzásukat a bányászatnak köszönték, mint Hall és Sterzing. Annál inkább fejlődtek a többiek, mint Innsbruck, Bozen, Trient, Rovereto. Mindezek következtében Mária Teréziának a földesurak önkénykedésének korlátozá- sára vagy az ipar fejlesztésére vonatkozó rendeletei Tirolban kevésbbé voltak fontosak, mert nem igen volt rájok szükség. Máskép állt a dolog azon reformokkal, melyek az állami jövedelmek szaporítását czélozták. Az országos bizottságtól évenként új országos adó megszavazását kívánták, mi a rendek adómegajánlási jogát csökkentette. Különben a császárné a rendek megkérdezése nélkül is vetett ki új adókat. Még nagyobb baj volt a pénzrendszer megromlása, mely zavargásokra is adott alkalmat. Máskülönben a tiroliak rendkívül ragaszkodtak a császárné- hoz, s a rendi bizottságok örökös panaszai nem tekinthetők a nép szavának, mert még az általános országgyűlés (mit Mária Terézia soha sem tartott) sem képviselte volna akkor az egész népet, mivel a parasztság nagy része vagyoni föllendülése mellett is csak földesurai által volt benne képviselve, az újonnan keletkezett nemesség pedig egyáltalán nem, noha aránylag sokkal hatalmasabb és gazdagabb volt a réginél ; a városok, köztük a legvirágzóbbak szintén vagy épen nem, vagy csak hiányosan voltak ott képviselve. Még sokkal csekélyebb fontosságot tulajdoníthatni magában