Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

174 magaslatokon csupán e magaslatok megvédésére szorítkoztak, a pusterthaliak pedig nem gyűltek össze a kellő időben. így az ellenség még az nap vissza- vehette az elvesztett hadállásokat. A Delmas tábornok alatti franczia utóvéd is tarthatta magát Bozenben és környékén Loudon tábornok ellen, kit katonáin kivűl 8—10.000 honvéd támogatott. De az osztrákoknak és tiroliaknak itt is, amott is ismétlődő támadásai miatt Joubert a Pusterthalon, Delmas pedig délen visszavonultak s ápril 13-án az ellenség egész Tirolból kivonult, a leobeni előzetes s a campo-formiói végleges béke (1797) Pedig biztosította Tirolt a további támadás ellen. De, minthogy e békében Milano elveszett, Tirol helyzete veszélyesebbé vált, mert délnyugaton a nyugtalan cisalpin köztársaságot kapta szomszédul, a svájczi szövetségnek egységes helvécziai köztársasággá való átalakítása után pedig Francziaország hatalma nyugaton is egész határaig ért. Ennek folytán a második szövetség háborújának kitörésekor Tirol nyomban fenye- getve volt, miért is Ferencz császár a tartományban külön hadsereget alakított s Graubündent is elfoglaltatta, Vorarlbergbe pedig az éjszaki had- sereg egy hadtestét rendelte, mikor hadai Dél-Németországon s Olaszországon át előre nyomúltak. A tiroliak szintén a legnagyobb gondot fordították határaik védelmére s gróf Bissingen kormányzó és udvari biztos fölhívására számos lövészszázad sietett a fenyegetett pontokra. De az áldozókészség nem mentette meg Tirolt az ellenség betörésétől. Massena merész alvezére, Lecourbe, még márczius közepén Martinsbrucknál megtámadta az osztrá- kokat és tiroliakat, s midőn báró Knezevich ezredes vitézül visszaverte, Dessoles tábornokkal együtt újra az országba igyekezett nyomúlni, s ekkor siker kisérte vállalatát. Knezevich kénytelen volt megadni magát s a francziák megszállták a naudersi kerületet. Hasonló szerencsével működött Dessoles s egész Schludernsig hatolt. A határkerületek roppantúl szenvedtek, főleg Vintschgau felső része, mert az ellenség Glums, Mals és Schluderns köz- ségeket fölperzselte. Szerencsére az osztrákoknak Olasz- és Németországban aratott győzelmei a francziákat néhány nap múlva visszavonúlásra kénysze- rítették, s mikor gróf Bellegarde tábornok, Tirol főparancsnoka, Engadint meghódította, Tirol ez évre minden veszélytől megmenekült. Annál nagyobb aggodalom merült fel Tirol biztonsága iránt a követ- kező 1800-dik évben. Bonaparte a Melas vezetése alatti osztrákokat Marengónál megverte s arra kényszeríté őket, hogy egész Felső-Olasz- országot a Mincióig oda hagyják, Moreau pedig Dél-Németországból az