Seite - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

176 szorosokon levő erődítményeket szétrombolja. A vidéki lakosság e miatti elkeseredése csaknem tettlegességekben tört ki, minthogy az ellenség a kijelölt határvonalat nem tartotta tiszteletben s betört a vonaltól éjszakra eső területre; csak mikor az ellenség Tirol éjszaki részéről elvonult, nyugodtak meg a kedélyek. Dél-Tirol azonban tovább is az ellenség kezén maradt. A lunevillei béke (1802) véget vetett Tirol szomorú helyzetének s egysége a lakosság kérésére visszaállíttatott. Márczius végén az ellenség Dél-Tirol- ból is kivonúlt. A két háború kimerítette Tirolt, melynek külső helyzete is roszabbra fordúlt, mert a lunevillei béke a cisalpin köztársaság helyére a még veszé- lyesebb olasz köztársaságot tette s új hatalmaskodásokra egyengette a francziák útját. De nagy hasznot is hozott Tirolnak, mert beléje kebelez- tettek a brixeni és trienti püspökségek, melyek Ferencz császárnak jutottak. Ezzel Tirol grófság területe tetemesen gyarapodott, mert a brixeni püspökség kiterjedése 17 négyszög mérföld volt 26.000 lakossal, a trientié 65 négyszög mérföld 146.000 lakossal. A körülmények a kormányt a béke idejének buzgó fölhasználására sarkalták, mert senki sem hitte, hogy ez a béke sokáig tart. A birodalmi hatóságokban meg is volt az érzék és a tett-erő a szükséges reformok kivitelére, de a tartományi hatóságokról ez kevéssé mondható; ezek inkább akadályozólag viselték magukat. így még a sürgős javítások is vagy abban maradtak, vagy csak félig hajtattak végre. A legtöbb figyelmet természe- tesen a honvédelemre fordították. De a rendek állhatatosan visszautasították az új népfölkelési tervezetet, s a kormány kénytelen volt a régi rendtartást föntartani s csak az ide vonatkozó összeírások tökéletesbítését s a csapatok jobb szervezését és iskolázását sürgette. A közigazgatás és igazságszolgáltatás terén való reformokat a püspökségek bekebelezése tette szükségessé. Az új kerületi beosztás a brixeni törvényszéki kerületeket a brixeni vagy bozeni kerületi hivatalokhoz, a trientieket a roveretói és trienti kerületi hivatalok- hoz osztotta be, s ezzel a legfőbb tartományi hatóságok, a gubernium és a fölebbviteli törvényszék alá rendelte. Egyház-politikai és iskolaügyi téren a rendek főleg II. József császár összes újításait igyekeztek megdönteni s a papoknak az iskolákra való hatását gyarapítani. A kormány készségesen teljesítette óhajtásaikat s a kolostorok minden korlátozása csakugyan meg- szűnt, az iskola pedig még nagyobb függésbe jutott az egyháztól. Ellenben arról hallani sem akartak a rendek, hogy az újonnan bekebelezett részek