Seite - 177 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

177 arányosan képviseltessenek az országgyűlésen, mert attól féltek, hogy elvesztik hatalmuk egy részét. Még keyésbbé gondoltak arra, hogy a háború sújtotta vidékeket tartósabban megsegítsék s mindig a kormány újabb engedményeire számítva, arról sem gondoskodtak, hogy a tartományi háztartást rendezzék. A tartomány anyagi helyzete az évek folyamán mégis javúlt valamivel, mert több jó termés volt s a kereskedelem és forgalom lendületnek indult. Tirol tehát kevéssé volt kész az 1805 nyarán kitört új háborúra. Szerencsére a háború egy ideig a tartománytól távol folyt s időközben a honvédelmi intézményeket jobb karba lehetett helyezni. A császár tetemes hadat küldött a tartomány védelmére, az országgyűlés pedig végre rendezte a hiányos népfölkelési szervezetet. Új szellem hatotta át a honvédelmet, mikor fő vezetését maga János főherczeg vette át. Ekkor a két első csapat lelkesülten vonúlt az éjszaki határszorosokhoz, míg a harmadik éjszakkeleten és éjszaknyugaton szállta meg a határt. De ideje is volt, mert Napoleon e közben Németországban az osztrák hadsereget, mely Ulmig nyomúlt elő, szétverte s nagy részét vezérével együtt elfogta; Ausztria határáig való előnyomúlását mi sem gátolta tehát, mert Württemberg és Baden már nyíltan pártjára álltak. Mikor az ellenséges sereg az Inn felé vonúlt, az Olaszországban Károly főherczeg alatt győzedelmes osztrák seregnek, vala- mint az egyesűit tiroli hadtestnek is vissza kellett vonúlnia. János főherczeg szintén távozni készült, mikor az ellenség éjszakon és éjszakkeleten a tar- tomány határához közeledett. Amott Ney tábornagy november elején a Scharnitz és Leutasch felé, itt Deroy tábornok egy hadosztálylyal a Strub- szoros ellen nyomúlt. Swinburne alezredes, a scharnitzi szoros őrségének vitéz parancsnoka a legvégsőig védeni akarta ugyan magát, de az ellenség a meg nem szállt határon megkerülte hadállását s megadásra kényszerítette. Ellenben a Strub-szoros őrsége visszaverte Deroy támadását. Csakhogy a scharnitzi és leutaschi hegyszorosok elveszte a császári csapatokat gyors visszavonúlásra kényszerítette; mikor János főherczeg a Pusterthalon, Rohan és Chasteler tábornokok pedig más útakon kivonúltak a tartományból, ennek az ellenség kezébe jutását mi sem gátolta többé, mert a tiroliak a főherczeg utasításaihoz képest békén maradtak. De a francziák november végén újra eltávoztak ; akkor Siebein tábornok alatt bajor csapatok szállták meg a tartományt, melyet Napoleon Bajorországnak engedett át. Ez elhatá- rozás híre a legfájdalmasabban hatott a tiroliakra. Hasztalan igyekezett az V. 23