Seite - 186 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

186 terjedő völgyszorosban folytak az első harczok augusztus 4- és 5-én Rouyer tábornoknak Brixen felé nyomuló hadosztályával. A parasztok Sterzingbe szorították vissza, számos emberét megölték, Oberauban pedig szörnyű makacs harcz után 700 emberét elfogták. Rouyer szerencsétlenségének hírére Lefebvre tábornagy hadteste nagyobb részével Sterzingnek indúlt s egy gyalogezredet Burscheidt ezredessel a Felső-Inn völgyén délre, egy másik csapatot pedig Vorarlbergbe indított, mert minden áron hatalmába akarta ejteni a Brixenbe vezető útat. De, mihelyt Sterzingből előre nyomúlt, augusztus 7-én legyőzhetetlen ellen- állásra talált. Ismét Sterzingbe húzódott tehát vissza, hogy a más útakon haladó csapatok előnyomúlását bevárja. Erre a tiroliak a város körűi délen, éjszakon és nyugaton levő összes magaslatokat megszállták s Hofer András, ki Gasteigban ütötte föl főhadiszállását, azzal a merész tervvel foglalkozott, hogy az egész franczia hadtestet elfogja; de támadásai nem voltak képesek az ellenség minden kivezető útját elzárni. Mikor Lefebvre tábornagy Burscheidt ezredes csapatainak sorsáról rosz híreket vett, ő is elhatározta, hogy visszavonúl Innsbruckba. Burscheidt ezrede ugyanis ellenállás nélkül megszállta a Felső-Inn-völgyet Landeckig; de, mikor az utóhad innen a pontlatzi hídig nyomúlt, kőlavinákkal nagy kárt tettek benne s két részre osztották. Az Inn jobb partján levő rész sok veszte- séggel Innsbruckba menekülhetett ugyan, de a többi, valami 700 ember, kénytelen volt magát a tiroliaknak megadni. Ép úgy nem boldogúlt Rusca tábornok, ki a lienzi szorosnál erős ellenállásra találván, visszafordúlni kényszerűit, míg Peyris tábornok dandára nem bírt Trienten túl jutni. Lefebvre tábornagy visszavonúlása inkább futáshoz hasonlított, mert Speckbacher és Hofer emberei nyomon követték s csak sok veszteség után érkezhetett augusztus 11-én este Innsbruckba. 13-án döntő csata vívatott az Isel-hegynél. A tiroliak ugyanolyan terv szerint támadtak, mint májusban; számuk 18—20.000 ember lehetett, az ellenségé pedig 20—22.000 ember volt. A tiroliak a tábori mise s az általános gyónás után az egész déli harcz- vonalon azonnal, az éjszakin két órával később megkezdték a támadást, s a harcz egész nap nagy elkeseredéssel folyt. A tábornagy háromszor küldte csapatait rohamra a déli magaslatok ellen s főleg az Isel-hegyen álló derékhadat igyekezett áttörni ; de hasztalan erőködött. A déli részen a tiroliak összes hadállásaikat megtartották, csupán éjszakon szoríttattak