Seite - 188 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

188 ügyekbe avatkozott gyakrabban, főleg oly szándékkal, hogy a bajor refor- mokat eltörölje s a megszűntetett egyházi intézményeket visszaállítsa, vagy a szabadelvű embereket eltávolítsa. Teljes figyelmet fordított a honvédelemre, mert minden áron meg akarta az országot a császár számára tartani. E szándékában megerősítették az Ausztriából, főleg János főherczegtől érkező hírek. Mint Hormayr, úgy ő is azon fáradozott, hogy a salzburgiakat csatlakozásra bírja; a mi csakugyan sikerűit. Pinzgau lakói fegyvert fogtak s megtagadták a bajor kormánynak az engedelmességet, a Ziller-völgy salzburgi lakói pedig formaszerű szerződésre léptek Tirollal való egyesítésök végett. Salzburgi csapatoktól támogatva Hofernek az Alsó-Inn-völgyben levő parancsnokai, Haspinger, Speckbacher, Eirler és mások meg merték támadni a Salzburg déli részén s a szomszédos Bajorországban álló ellenséget és azt több győzelmes ütközet után szeptember 25-én visszaverték. E sikerek fokozták Hofer bizalmát s annál inkább csökkentették a békés alkudozásokra való hajlamát, melyekre ismételten nyílt alkalom, mert épen ekkor vitték meg neki Sieberer és Eisenstecken az arany érmet és lánczot az udvartól, mely őt ezzel az ország főkormányzójának ünnepélyesen elismerni látszott. E kitüntetéseknek 1809 október 4-én történt ünnepélyes átadása a Hofer kormányzóságának a tetőpontja. Csakhamar, vagyis 1809 október 14-én, megköttetett Francziaország és Ausztria közt a schönbrunni béke, mely szerint Ferencz császár nemcsak sorsára bízta Tirolt, hanem még több tartományt is kénytelen volt Napóleon- nak átengedni. A békéről s még inkább a schönbrunni béke megkötéséről szállongó hírek nagy mértékben bénítólag hatottak Tirol honvédelmi intéz- ményeire s a lakosságot két pártra osztották, melyek egyike békét akart, míg a másik nem adva hitelt a békehíreknek, a harcz folytatása mellett volt. E szakadáson kivűl a lőszer-hiány, az alvezérek egyenetlensége s a legénység engedetlensége is nehezítette a főparancsnoknak a honvédelmet. így épen a határ legfontosabb pontjának, az Alsó-Inn-völgynek megszállása Hofer minden igyekezete mellett is fölötte hiányos maradt s az Etsch-vidék védel- mére sem történt elég. Az ellenség ez úttal kevesebb ellenállásra talált tehát, főleg mikor a békekötés után Napoleon két hadtestet (45—50.000 embert) küldött Drouet tábornok vezetése alatt az Inn-völgybe, ugyanannyit Baraguay d'Hilliers tábornok alatt az Etsch- és a Pusterthalba. Peyri tábornok még szeptemberben megszállta Trientet, Vial tábornok pedig októberben Bozenen túlra szorította vissza a tiroliakat.