Seite - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

190 vonúlt, s a Vintschgau szintén meghódolt. Egyszerre azonban Kolb Brixen és Klausen környékén újra zászló alá hívta a népfölkelést s a francziák kezében levő város megostromlására készült. De Severoli tábornoknak idejekorán érkező serege megmentette a Brixenben álló franczia hadat, melynek Almeras tábornok is segélyére sietett Bruneckből. Ez alkalmat fölhasználva, Bruneck környékén néhány fanatikus ember valami 10.000 fölkelőt gyűjtött össze s azt a városban maradt csekély franczia őrség ellen vezette. De a legnagyobb veszély pillanatában Almeras visszaérkezett s keményen elverte a parasztokat. Ezzel a harczvágy lehűlt s november elején valamennyi völgyben helyre állt a nyugalom. Az egész ország, Tirolnak úgy éjszaki, mint déli része katonai kormányzat alá helyeztetett, melynek élén Drouet és Baraguay d'Hilliers tábornokok állottak, kiknek székhelye Innsbruckban és Bozenben volt. A katonai kor- mányzatnak czélja volt az utóbbi lázadások részeseit megfenyíteni s Tirolt sorsának végleges eldőltéig kormányozni. Többeket agyon lőttek, a mene- kültek házait pedig szétrombolták. Halálbüntetés terhe alatt beszedték a fegyvereket s a katonaság élelmezésének nagy terhével is nyomták a népet. Éjszak-Tirolban már 1810 ápril havában a bajor polgári kormányzat lépett a katonai helyére; Dél-Tirolban ez júniusban történt, mikor az országnak Napoleon által elrendelt szétdarabolása végrehajtatott. Ekkor az egész Etsch-kerület az Eisack-kerület legdélibb részével s Bozen várossal együtt, valamint Felső-Etsch-kerület is az olasz királysághoz kapcsoltatott ; ugyanez történt Ampezzóval és Buchensteinnal ; míg a Pusterthalnak Toblachtól keletre fekvő részét az illyr tartományokkal egyesítették. Mindezekhez járúlt, hogy Tirol elvesztette minden kilátását arra, hogy illő kárpótlást kap azokért a nagy áldozatokért, melyeket az Ausztriához való visszacsatolás érdekében hozott; mert az az udvari bizottság, mely e kívánságok meg- vizsgálására kiküldetett, kimondotta, hogy az osztrák állam nem tartozik kárpótlást adni. Kedvezőbb volt a legtöbb menekült vezér sorsa, mert előbb Angliától kaptak pénzt, azután Ferencz császár atyailag gondoskodott rólok. A legkiválóbbak illő nyugdíjat vagy más segélyt kaptak, a többiek birtokot a magyar Bánságban, hogy ott új otthont (Königsgnad; ma Királykegye) alapítsanak. A legsúlyosabb sors Hofer Andrásra várt, ki nem külföldre, hanem a Passeierbe, a Prantach fölötti Mahderalpra menekült. Kinyomozták s bántalmazások közt Meranon és Bozenen át Mantua várába szállították, hol nem egy harczos társa sínylett. A hadi törvényszék Napoleon sürgetésére